Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Csak ha ez megvalósul, akkor lehet itt olyan megelégedettség, amelynek áldásait élvezi mindenki, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetcsoporthoz tartozik. Az egészséges fejlődés is megköveteli, hogy az azelőtti csehszlovák rendszernek és szellemnek minden maradványát irgalmatlanul kiirtsák. Meg kell szűnni a másod- és harmadrangú állampolgárok szerint való osztályozásnak, mert e nélkül nem alakulhat ki a bizalomnak az a légköre, mely az egymásra utalt kis népek épftő munkáját zavartalanná és eredményessé teszi. Tisztán látom, mily súlyos felelősség nehezedik vállamra, de bátran viselem azt a felelősséget, amelyből az is következik, hogy mindenkor őszintén tárjam fel fajom érdekében a helyzetet az illetékesek előtt, ha azt kell tapasztalnom, hogy a nagy célok és törekvések elé egyesek akár meggondolatlanul, akár emberi gyöngeségből, vagy túlbuzgóságból akadályokat gördítenek. Tudom, hogy néha kellemetlen a valóság nyílt föltárása. De legyenek meggyőződve szlovák testvéreim, hogy bírálatom sohasem irányul a szlovák nemzet ellen, hanem csak kiküszöbölni szeretném azokat a módszereket, sérelmeket, jogos panaszokat, amelyek megzavarhatják itteni békés együttműködésünket. A szlovák nép oly mértékben érte el vágyainak és törekvéseinek célját, mint arra talán egy év előtt még gondolni sem merhetett. így jelentették ki ezt prominens egyéniségek is. Érthetetlen volna tehát előttem, ha most, amikor az annyira óhajtott hatalmi eszközöknek is birtokába jutott, ezeknek segítségével más népcsoportokat hátrányos helyzetbe akarna juttatni, holott ezek mindig rokonszenvvel kísérték törekvéseiket és hangsúlyozzák készségüket azok további előmozdítására. Szeretném, ha a szlovák közvélemény olyan barátját látná bennem, aki bármikor síkra száll a határon túl lévő fajtestvérei jogos kívánságaiért. Mint eddig, úgy a jövőben is számíthat reám a szlovákság, engem az ilyen munkától sem a gáncsoskodás, sem a hálátlanság soha vissza nem riaszt. 1936. június 21-én Érsekújvárod: az Egyesült Magyar Párt alakuló kongresszusán pártunk programját három pillérre helyeztük. Ezek: a nemzeti eszme, a keresztény felfogás és a szociális igazság. Ez a három pillér kiállotta az azóta lefolyt viharos idők minden próbáját, és nincs semmi okunk arra, hogy ezek bármelyikétől eltávolodjunk. De bővül még programunk és ennek megfelelően munkásságunk a népi gondolat elfogadásával és az itteni magyar nemzetcsoport életébe való átültetésével. Kevesebben lettünk, de ebből nem következhetik az, hogy gyengébbek is legyünk akár szellemi, erkölcsi, vagy gazdasági téren, ha levonjuk magunkra nézve a népi gondolat minden következményét. E gondolat alapján az itteni magyar nemzetcsoporthoz kell tartoznia minden itt élő keresztény magyarnak, aki szívósan ragaszkodik a megszentelt magyar tradíciókhoz és a jelenben, valamint a jövőben önzetlenül és önfeláldozóan bocsátja rendelkezésre a magyarnépi öncélúságnak minden alkotó erejét. Mint mondottam, kevesebben lettünk, de hogy ne legyünk gyengébbek, ehhez minden magyar testvérünktől fokozottabb munkát kell megkövetelnünk. Ez a munka most már nemcsak az egyénnek és családjának létét kell, hogy biztosítsa, hanem ennek a munkának ki kell terjednie a magyar népcsoport minden közös érdekének szolgálatára is, amiben kiki képzettségének, műveltségének, tehetségének és tudásának minősége szerint vesz részt. A magyar népcsoporton belül meg kell szűnnie minden különbségtételnek az elavult nézetek szerint. Mint magyarok teljesen egyenlőek vagyunk jogokban és kötelességekben, és csak azt illethet meg előnyös megkülönböztetés, aki tapasztalatainál, tehetségénél, 41
