Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
tudásánál, szellemi és erkölcsi kvalitásainak kiválóságánál fogva ez átlagnál nagyobb mértékben tud nemzettestvéreinek hasznára válni. Mi sohasem fogunk lefelé nivellálni, mint azt a demokrácia tette, amivel az eldurvulást és elaljasodást mozdította elő, hanem magasabb színvonalra akarunk emelni bármilyen tekintetben olyanokat, akik a maguk erejével, vagy a sors mostohasága következtében erre nem képesek. Természetesen figyelemmel kell lennünk az itteni államrendszerben beálló fejleményekre is és szervezkedésünket ezekhez is hozzá kell illeszteni, ha versenyképesek akarunk maradni és meg akarjuk állni helyünket. Hogy a végső konzekvenciákig jobboldaliak vagyunk és maradunk, azt külön hangsúlyoznom nem is szükséges. A folyó év nyarán, amikor mandátumunk lejár és egybe kell hívnunk az országos pártkongresszust, módunkban fog állni a részletes programadás is. Egyelőre ezeket a fontosabb alapelveket szögezem le, mert ezek alapján folytattuk már munkásságunkat a múlt év novembere óta és ezek alapján kell kifejtenünk további tevékenységünket addig, amíg az itteni közjogi és közigazgatási helyzet annyira ki nem alakul, hogy megállapíthatjuk teendőink végleges tervét. A bécsi arbitrázsi, bár azóta már több mint két hónap tett el, sajnos még mindig nem teremtett tisztázott helyzetet. Ennek következtében is munkásságunk még jórészt védekező jellegű, ahelyett, hogy - mint azt már tenni szeretnők - az alkotások terére lépjünk. Mégis megtettünk ezen a téren is minden lehetőt. Megkezdettük érdekvédelmi szerveinknek és szervezeteinknek kiépítését. Nagyarányú népjóléti mozgalmat indítottunk meg. Ahol lehetséges volt, összefogtuk a kulturális erőket és fölvettük a kulturális munka megszakadt fonalát. Megindult a Magyar Ház-mozgalom. Számos lépést tettünk a magyar iskolák érdekében. A magyar szövetkezeti mozgalom is újra feléled. Nagyobb és kisebb sérelmek orvoslása végett az illetékes kormányköröknél állandóan eljárunk. A pártközpontban és titkárságainkon szinte lázas munka folyik. Örömmel és elégtétellel láthatjuk, hogy magyar testvéreink nemzeti öntudata nem csökkent, az önbizalom és munkakedv visszatért, aminek megbecsülhetetlen a fontossága, mert munkára - minden magyar érték fokozott munkájára - most állandóan szükségünk lesz. Ennek a munkának célszerű, gazdaságos és minden tekintetben megfelelő szervezése és irányítása a pártmunka átszervezését tette szükségessé. Rövid idő múlva már ki fog bontakozni az a szervezés és átalakulás a maga teljes egészében. Köszönetét mondok innen azoknak a munkatársaimnak és magyar testvéreimnek, akik a válságos őszi napokban, amikor üldöztetéseknek, letartóztatásoknak voltunk kitéve, és amikor súlyos lelki megrázkódtatáson estünk át, félretéve egyéni gondjaikat, nem törődve szenvedéseikkel és bánatukkal, megmaradtak posztjukon, és amikor legjobban sajgott az ő szívük, ők öntöttek erőt, bizalmat és reményt a csüggedőkbe. Hogy akadtak, akik nem tudták állni a viharokat és biztosabb tájakra távoztak, ezen nem csodálkozom, mert ellenállóerőt, jó idegzetet és önfegyelmet nem egyenlően mér a sors mindenkinek. Az ilyenektől azonban joggal kívánhatunk meg most, a nyugodtabb idők helyreálltával, némi szerénységet és mérsékletet a bírálatban. A prágai parlamentben tizennégy törvényhozónk, a szlovákiai és kárpátaljai tartománygyűlésben hét képviselőnk volt a magyarság szószólója. A prágai parlamentben még hárman vagyunk, a szlovákiai parlamentben azonban már csak én egyedül képviselem az itteni magyar nemzetcsoportot. Nem azért említem ezt, mintha talán panaszkodni vagy kérkedni akarnék az ennek következtében rám háruló s a réginél sokkal nagyobb és súlyosabb munkateher miatt. Nem is foglalkozom szívesen az én személyemmel. Csak azért tértem 42
