Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
igazság, és ezért kezdettől fogva bukásra volt ítélve. Az igazságot és a magyar igazságot elnyomni nem lehet. Ennek tudata adott erőt nekünk húsz éven át annak a küzdelemnek folytatásához, mely egymilliónyi magyar testvérünknek november 2-án megadta szabadságát. Itt meg kell állnom egy percre, hogy az itt maradt magyarság nevében elsősorban az anyaországhoz visszatért testvéreink felé forduljak. Hálánkat és köszönetünket fejezem ki nekik azért, amiért húsz éven át a balsorsban oly híven kitartottak velünk. Sohasem fogjuk elfelejteni, hogy akár mint szellemi, akár mint kézimunkások robotoltak az elnyomás két évtizede alatt, akár városban, akár falun kellett viaskodniok a kisebbségi sors minden nehézségével, megőrizték hűségüket a magyar anyaföld iránt, ápolták nemzeti öntudatukat és nem tűrték, hogy a magyar becsületen folt essék. Ha most élvezhetik ennek gyümölcseit, ez nekünk is elégtételünk. Köszönetemet fejezem ki Szüllő Gézának, akit nagy kvalitásai tettek vezérünkké és tanítómesterünkké. Az a tizennégy év, amely alatt vezetése és irányítása mellett küzdöttünk, elszakíthatatlan szálakkal fog mindenkor hozzáfűzni. A hála érzésével kell fordulnom Jaross Andor volt elnöktársam felé is, akinek izzó magyar leikéből mindnyájan mindenkor lelkesedést meríthettünk, és akinek elévülhetetlenek az érdemei az itteni magyar erők harmonikus összehangolása körül. Valamennyi volt törvényhozónk és tartománygyűlési képviselőnk felé is szálljon hálás köszönetünk, fáradhatatlan és önzetlen munkásságukért csak azt ígérhetjük, hogy a mieinknek fogjuk őket is tekinteni mindenkor. Nem feledkezhetem mega parlamenti küzdelmekben hű fegyvertársaimról, a szudétanémet képviselőkről és azok vezéréről, Henlein Konrádról sem, akikkel érintkezésünk és együttműködésünk a zavartalan őszinte barátság jegyében állott. Hogy a magyar kérdés nem sikkadt el a világbékét követő miazmás atmoszférában, azt olaszországi és német birodalmi barátainknak köszönhetjük elsősorban. Ennek a két feltörő nagy nemzetnek nagy vezérei előtt meg kell hajtanunk elismerésünk és hálánk lobogóját. Soha semmilyen emberi alkotás nem lehet tökéletes, mert tökéleteset csak az Úristen végtelen bölcsessége alkothat. Közép-európának Münchenben megkezdett és Bécsben folytatott átrendezése sem szolgáltathatott teljes igazságot az érdekelt népeknek. Ahogy a németeknek nem sikerült teljesen megvalósítaniok a népi egységet államuk keretén belül, úgy nem sikerült az nekünk, magyaroknak sem. Németek és magyarok is maradtak elszakítva törzsüktől. Már ebből is következik az, hogy itt a húsz év alatt közöttünk kifejlődött fegyvertársi viszonyt továbbra is ápolnunk és fenntartanunk kell. A csehszlovák államban visszamaradt németség mindenkor hű szövetségeseket fog találni bennünk, ha az itteni népcsoportok jogai teljességéről lesz szó és ha ezzel kapcsolatban fel kell vonulnunk a küzdőtérre. Mi sohasem eshetünk abba a végzetes hibába, hogy jogainkat egy másik népcsoport megkerülésével, vagy annak hátrányára akarjuk kiharcolni. Az 1938. év korszakos jelentőségű a szlovákok történetében. Ebben az évben október 6-án jutottak el a nagynevű vezérük, Hlinka András koncepciója szerint folytatott fölszabadulási küzdelmük első etapjához. Szándékosan mondom így, hogy: etap, mert teljes egészében még mindig nem érték el kitűzött céljukat. Mint a múltban nem egyszer kijelentettem, úgy most újra leszögezhetem azt, hogy a szlovák nemzet a legteljesebb mértékben számíthat államépítő munkájában a magyarság konstruktív támogatására. Bízom abban, hogy ennek tudatában a jelenleg hatalmon lévő szlovák körök felismerik, micsoda részükről az egyedül lehetséges államférfiúi rezon. A szlovákságnak nemzeti és állami érdeke egyformán az, hogy itt, határainkon belül minden nemzetcsoport, valamennyi jogának teljes birtokában legyen. 40
