Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Simon Attila: A Magyar Párt és Esterházy János 1938 és 1945 között (rövid áttekintés)
ja, amelyet a Magyar Párt meg nem nevezett tagjai 1939 elején Budapestre küldtek,22 s amelyben a magyarországi hungarista mozgalom támogatását kérték egy szlovákiai magyar nemzetiszocialista párt megalapításához. A Budapestre küldött memorandum sorsa, fogadtatása, nem ismert. Azt azonban tudjuk, hogy szerzői nem csupán Magyarországon kerestek támogatást, a szlovák és német politikusokkal is felvették a kapcsolatot. Sőt Alexander Mach és Franz Karmasin támogatást is ígért törekvéseikhez.23 A pártalapítási szándék azonban gyorsan kudarcba fulladt: az először áprilisra, majd május közepére tervezett alakuló közgyűlés végül elmaradt. A pártalapítás kudarcának tényleges okát leginkább abban kell keresni, hogy a magyar nemzetiszocialista párt terve sem a saját nyilasaival is nehezen bíró budapesti kormányzattól, sem a szlovák hatóságoktól nem kapott támogatást. A HSĽS által kiépített állam belső logikája ugyanis azt feltételezte - s ezt az 1939 nyarán elfogadott szlovák alkotmány rögzítette is -, hogy egy nemzetiségnek csak egyetlen politikai pártja lehet,24 vagyis a Magyar Nemzetiszocialista Párt csak akkor kaphatott volna zöld utat Pozsonytól, ha előzőleg a Magyar Pártot feloszlatják. Ez viszont már nem csupán belpolitikai kérdés volt. A párton belüli feszültség lényegét, a személyi ambíciók mellett, továbbra is az adta, hogy a Magyar Párt bizonyos mértékig rendszeridegen test volt a totalitárius állam kiépítése során a náci modell több elemét átvevő Szlovákiában. A párton belül pedig sokan úgy érezték, hogy ez akadálya lehet a magyar népcsoport jobb érvényesülésének. Ezt a felfogást tükrözte az a memorandum is, amelyet a Magyar Párt eperjesi csoportjának képviselői az 1940. október 12-én oda látogató Esterházy Jánosnak átnyújtottak.25 A párt Esterházy-ellenes szárnya ekkorra már felismerte, hogy az erősen a vezérelvre felépített párt átalakítása csak úgy képzelhető el, ha előtte cserét hajtanak végre a párt élén, s az addigi elnök helyére egy a nemzetiszocializmusra fogékonyabb személyt állítanak. 1940-41-re ezt a személyt a gróf Csáky Mihályban, a Magyar Párt alelnökében, a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet (SZMKE) elnökében meg is találták. Csáky és emberei 1941 őszén már aláírásokat is gyűjtöttek egy olyan memorandumhoz, amelyben Esterházy leváltását követelték Bárdossy magyar miniszterelnöktől.26 Bárdossy azonban Esterházy pártjára állt, s így Csákynak le kellett mondania pártelnöki ambícióiról. Ezekben az időkben a párt tevékenysége - a szlovák autoriter rendszer sajátosságai miatt - egyre inkább a szociális és karitatív tevékenységben merült ki, mint a politikai munkában. A párt politikai céljainak megfogalmazására leginkább Esterházy Jánosnak a szlovák parlamentben elhangzó, meglehetősen ritka felszólalásai adtak alkalmat. Ezeken Esterházy ugyan felsorakozott a Szlovák Köztársaság fő politikai irányai mellett (például támogatta a német szövetségben a Szovjetunió ellen vezetett háborút), de egyben a rendszer szinte egyedüli komoly parlamenten belüli kritikusa is volt. A szlovák politika tér fokozatos fás izá lód ásá va I párhuzamosan a Magyar Párt rendszeridegensége egyre jobban kiütközött, ami Esterházy esetében a zsidók deportálását érintő törvény szavazásakor vált min22 SNA, f. PR BA, šk. 252, 409/1939. 23 MNL OL, ME K 28, 59-1939-16580. 24 Ústavný zákon zo dňa 21. júla 1939 o ústave Slovenskej republiky. In Slovenský zákonník, 1939, čiastka 41. http://www.upn.gov.sk/data/pdf/ustaval939.pdf 25 ŠA PO, ŠZŽ, šk. 109, č. 1188-246/1940. ŠB prez. 26 MNL OL, KÜM K 64, 93.cs. 65.t. 857/res.pol.l941. 20
