Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Simon Attila: A Magyar Párt és Esterházy János 1938 és 1945 között (rövid áttekintés)
denki számára láthatóvá. Ezek miatt az ideológiai és politikai különbségek miatt a Magyar Párt és Esterházy is egyre inkább kihátrált a napi politikai küzdelmekből. Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállását, a németekkel mindenben kollaboráló magyar kormány kinevezését, a vidéki magyar zsidóság deportálását a szlovákiai Magyar Párt Esterházyval szembehelyezkedő tagjai olyan változásként értelmezték, amely az ő ambícióiknak is utat nyithat. Abban bíztak, hogy a megváltozott helyzetben a német befolyás alá került Budapest nem fogja tovább tartani Esterházy! s a magyarországi változások a Magyar Párttagjaival is megértetik a váltás szükségességét. Ezek a reményeik 1944. október 15-e után kaptak újabb muníciót, hiszen a nyilasok és Esterházy viszonya köztudomásúan rossz volt. A Magyar Párt vezetése ekkor már két egymástól jól elkülönülő irányra volt osztható. Az elsőt az Esterházy pártelnök és a köréje gyülekező személyek jelentik, akik közé Cottely Jánost, a pártvezetés ügyvédjét, Neumann Tibort, a pozsonyi pártszervezet elnökét, Stelczer Lajos pártigazgatót, valamint a pártsajtó vezéralakjait, Somos Elemért, Szalatnai Rezsőt és Peéry Rezsőt lehetett besorolni. A másik csoportba a németbarát és nemzetiszocialista szimpatizánsok tartoztak, köztük Duka Zólyomi Norbert, Ludwig Aurél, Brogyáni Kálmán, Csáky Mihály és mások.27 A párt németbarát szárnya mindenesetre azonnal terveket kezdett szőni Esterházy eltávolítására és egy új politikai irányvonal érvényesítésére, amihez a nyilas kormányzat által Budapestről Pozsonyba küldött Ferber Viktor követségi tanácsos személyében erős szövetségest kaptak. Mint azt Ferber az 1945-ben Budapesten lefolytatott népbírósági tárgyalás során maga vallotta, egyik feladata az volt, hogy Csáky Mihályt segítse a pártelnöki tisztségbe.28 Azt a Csákyt, aki Ferber szerint nem volt nyilas érzelmű, de aki Esterházynál mindenképpen jobban megfelelt Budapest szándékainak. Ennek a tervnek volt a része Esterházy budapesti letartóztatása, majd kényszerítése, hogy mondjon le a pártelnöki szerepről. A németbarát szárny azonban csak látszólag aratott győzelmet, hiszen a párt elnöksége, hosszas taktikai huzavona után 1945. február 3-án ismét Esterházyt választotta meg pártelnökké.29 Ez már azonban a tisói rendszer és egyben a Magyar Párt szétesésének az időszaka volt. Esterházy és társai, akik a háborúban bekövetkezett 1943-as fordulat után egyre több kapcsolatot ápoltak a szlovák rezsim ellenfeleivel és tisztában voltak a Csehszlovákia felújítására vonatkozó szándékokkal, azt remélték, hogy a Magyra Párt és személyesen ők is a háború után is folytathatják munkájukat a magyar közösség érdekében. Mint tudjuk, az események teljesen más irányt vettek, Esterházyt és társait Moszkvába hurcolták, a pártot minden más magyar szervezettel egyetemben feloszlatták, a magyarságra, amelynek Benešék és Gottwaldék terveiben nem volt helye Csehszlovákiában, a kollektív bűnösség vádját mondták ki. Lezárult egy korszak, hogy ismét valami új, valami más épüljön. 27 A Magyar Párt németbarát szárnyáról a pozsonyi Területi Nemzetbiztonsági Hatóság előtt 1945. április 24-én tett vallomásában Esterházy János Duka, Brogyáni Kálmán, Csáky és Ludwig mellett Pécsy Jenőt, Rácz Árpádot, Brogyáni Bélát említette, s jelezte, hogy később Cottely is csatlakozott hozzájuk. Vő. ABS CR, f. 215 Rüzné bezpečnostní složky na Slovensku po race 1945, 215-51-81. 28 BFL, f. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék, Nb. 460/46. 29 Barch, f. R 70-SL0WAKEI/212, 126-127. 21
