Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Körutam kimondott célja az volt, hogy a helyi szervezetek élére az új szervezeti szabályok értelmében kinevezett vezetőknek a kerületi székhelyeken személyesen adjam át a kine­vezési iratot és ezzel kapcsolatban velük megismerkedjem. Emellett természetesen tájé­kozódni óhajtottam a szlovákiai magyarok sérelmeiről és hangulatáról, de tájékozódni óhaj­tottam a szlovákoknak és németeknek különösen irántunk, magyarok iránt való magatar­tásáról és általános hangulatáról is. Április 11-én Nagyszombatot, április 22-én Nyitrát kerestem fel, 13-án és 14-én a kör­utat félbeszakítva Pozsonyban tartózkodtam a belügyminiszterrel való tárgyalás végett. 15- én Igló, 16-án Eperjes, 17-én Nagymihály, 18-án Dobsina, 19-én Gölnicbánya (Svedlér, Szomolnok, Szomolnokhuta, Stósz) 21-én Zsolna és végül 22-én Besztercebánya volt soron. Utóbbi helyre eljöttek a Körmöcbányái kerület helyi vezetői is. Itt jegyzem meg, hogy a Pozsony vidéki kerülettel és a pártkerületnek tekintendő Pozsonnyal együtt 12 pártkerületet állítottam fel Szlovákiában, eddig összesen 106 helyi szervezettel. Sérelmeink a múlt évhez képest némileg csökkentek. Politikai letartóztatottjaink vagy internáltjaink csak elvétve vannak, amióta a keleti ifjúsági mozgalom résztvevői kiszaba­dultak. Ezen a téren a párt bejegyzése (regisztrálása) is kedvezően kezdi éreztetni hatását, bár egyes sovén járási főnökök, községi jegyzők és vidéki csendőrközegek nem akarnak bele­törődni abba, hogy pártunk mint regisztrált párt az alkotmánytörvény értelmében részt vehet az államhatalom gyakorlásában. Az ilyen járási és helyi nagyságok azután a bel­ügyminiszter utasításait semmibe sem veszik (például az iglói, szomolnoki, szomolnokhu­­tai és gölnicbányai lezárt párthelyiségek ügye), változatos módon zaklatják pártunk tagjait és úton-útfélen kellemetlenkednek nekik. Leginkább az egykori Nyitra megyében tapasztalhatjuk ezt a színmagyar vagy magyar több­ségű községekben, továbbá keleten Szepességben, ahol bizonyára helyi német vezetők keze is benne van a magyarellenes akciókban, végül Zemplénben, különösen a határ menti vidé­keken rosszindulatúak a magyarok iránt az említett hatósági közegek, akik közül sokat Szlovákia nyugati járásaiból helyeztek oda, mert a keletieket nem tartották elég szigorúaknak. Részleteket most nem akarok felsorolni, pedig száz és száz esetet tudnék felsorakoz­tatni, csak azt említem meg, hogy a magyarellenesség közigazgatási zaklatásokban, mel­lőzésekben (telepítés, parcellázás, árjásítás), a magyar diákokra, iskolákra és tanerőkre állandóan nehezedő nyomásban, nemzetlenítési (névszlovákosításstb.) törekvésekben nyi­latkozik meg. A magyarok hangulata súlyos helyzetük ellenére bizakodó. Pártunk tagjainak számában legfeljebb egyes szepességi községekben állott be csökkenés, ahol a helyi hatóságok és helyi német agitátorok szinte terrorisztikusan törekednek eltántorítani a német nevű vagy szerintük eredetileg más nemzetiségű magyarokat. Egyéb helyeken azonban a regisztrálás óta lassan, de állandóan emelkedik taglétszámunk, úgyhogy hozzátartozókkal együtt közel 70.000 magyart mutathatunk ki név szerint kartotékánkban. A legtöbb magyart Pozsony városában találjuk, 25.652-öt, utána a Nyitrai kerület következik 12.260 párttaggal. Sajnos állami állásban vagy az államtól függő helyzetben levő magyarok közül sokan még mindig nem mernek belépni a Magyar Pártba és nagy számban vannak mások is, akik magyaroknak érzik magukat, de nem merik magukat azoknak vallani. Megbízható becslések szerint 100-120.000 magyar feltétlenül él Szlovákiában. A függő helyzetben lévő magyarok tekintetében nem könnyű a helyzetünk, mert csak kivéte­196

Next

/
Thumbnails
Contents