Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
berendezéseit, Eperjesen berontanak a régi Polgári Kaszinóba, kiverik az ott talált őslakosokat és szétdobálják, valamint sárba tiporják a kaszinó könyvtárának köteteit. November 6-án heteken át tartó és a középkori inkvizícióra emlékeztető szekatúrák után betiltják a szlovákiai magyarság legnagyobb és legelterjedtebb napilapját, az Esti Újságot, amely a Szlovák Köztársaság legolvasottabb sajtóorgánuma volt. Ezzel egy időben az egész országban megkezdődnek a házkutatások, letartóztatások, illavai internálások. Egyedül Pozsonyban 23 magyart tartóztatnak le, úgyhogy az egész országban több mint negyven magyar veszti el személyes szabadságát. November 7-én a kormány regisztrálja a magyar pártot és engedélyezi a SzMKét, de olyan módon, hogy az engedélyezés még az eddigi állapotot is megcsonkítja, és a magyar munkalehetőséget úgyszólván kizárólag Pozsonyra szorítja. A kormány végzése szerint vidéken a párt és a SzMKE csakis külön belügyminiszteri engedéllyel működhet tovább. Ez a jogfosztás még a csehszlovák idők vívmányait is egy tollvonással megsemmisíti. November 8-án kirendelt tömegek vandál módon szétrombolják az iglói Magyar Házat, annak berendezéséből valósággal aprófát hasítanak, a zongorát darabokra zúzzák, a falakon függő képeket késekkel széthasogatják, a szobrokat darabokra törik stb. November 16-án a kormány bezáratja a pozsonyi Madách Házat, a pozsonyi magyarságnak csak a közelmúltban létesített nívós kultúrintézményét, amely a magyar könyv fokozott kultuszának propagálását és a magyarországi könyvek központi terjesztését tűzte ki feladatául. A Madách Ház bezárásával a kormány tulajdonképpen a szlovákiai magyarságnak rendszeres magyar kultúrtermékekkel való ellátását torpedózta meg. Mindez alig három hét alatt történt. Ha ehhez hozzávesszük még a kisebb magyarellenes intézkedéseket, a kiutazási engedélyek leállítását, az állandó rendőri megfigyeltetéseket, a szlovákiai magyarság szokásos évi naptárának, valamint a Madách Ház könyvjegyzékének jogtalan visszatartását, tisztán láthatjuk, hogy milyen rendszeres, következetes és céltudatos romboló politikáról van itt szó, amelynek célja a szlovákiai magyarság életlehetőségeinek teljes és végleges megfojtása. A tárgyilagos szemlélő nem térhet ki az okozati összefüggések megvizsgálása elől, s itt mindenekelőtt le kell szögezni azt a tényt, hogy a szlovák kormány magyarellenes intézkedéseit a reciprocitás elvével indokolja meg. A kérdés magva tehát a szlovák kormány felfogásában: reciprocitás. A szlovák kormány és az utasítására dolgozó szlovák sajtó, valamint a mindenkor segítségre álló szlovákiai német sajtó a magyarországi 600.000 főnyi szlovákságot jelöli meg az ellenpóluson, amely szlovákság az itteni állítások szerint a legelemibb jogokkal sem rendelkezik, a jogok kivívására indított eddigi lépések szerintük eredménytelenek maradtak s a szlovák kormány ennek következtében a rendelkezésére álló egyetlen, de leghatékonyabb eszközhöz nyúl: a retorzióhoz. Függetlenül attól, hogy mennyiben fedi a valóságot a szlovák kormány állítása a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét illetően, a szlovákiai magyarságot az ügy gyors és eredményes megoldása érdekli s ebből a szempontból vizsgálja a megoldási lehetőségeket. A tárgyilagos beszámoló nem nélkülözheti a szlovák kormány vádjainak pontosabb körülhatárolását sem. Eszerint a magyar kormány nem óhajtja megoldani komolyan a nemzetiségi kérdést, s ahelyett, hogy a szlovák népcsoport arra illetékes vezetőivel keresné a megegyezést (és ők itt a Slovenská Jednota körül csoportosult tömegekre gondolnak), „aktivista” szlovákokkal kísérletezik. Kassán Dvorcsákkal57 alapíttat szlovák pártot, a 57 Viktor Dvortšák (Dvorcsák Győző) - volt Sáros megyei főlevéltáros, magyarbarát szlovák politikus, az ún. szlovják-mozgalom vezéralakja. 178
