Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Folyó hó 6-án, midőn behívtak a belügyminisztériumba, és kézbesítették nekem a regisztrálásról szóló végzést a már ismert megszorításokkal, valamint a SzMKE működésének engedélyezéséről szóló végzést ugyancsak az ismert megszorításokkal, a magam részéről a következőket tettem. A végzéseket átvettem. Ezzel az eljárásommal a párt regisztrálásáról és a SzMKE működésének engedélyezéséről szóló elhatározását a szlovák kormánynak tudomásul vettem. Ez tény. De viszont a szlovák kormány a párttal és a SzMKE-vel kapcsolatos elhatározását nem fogadtam el. Úgyannyira nem fogadtam el, hogy rögtön írásban tiltakoztam a belügyminiszternél a kiadott végzés ránk nézve sérelmes intézkedései miatt, ahol kiemeltem azt, hogy a végzés jogfosztást tartalmaz, amibe saját jószántunkból soha beleegyezni nem fogunk, továbbá, hogy tiltakozom a reciprocitás alkalmazása ellen, amit törvényellenesnek minősítek különösen akkor, ha ezt visszamenőleg akarják érvényesíteni.

Egyidejűleg levélben értesítettem a német és olasz követeket teljes részletességgel a regisztrálás tényéről és mikéntjéről, ahol ugyancsak kiemeltem azt, hogy az általános béke és nyugalom érdekében tudomásul vettem a regisztrálást, a benne foglalt jogfosztások ellen tiltakoztam és fenntartom magamnak a jogot, hogy teljesen szabadon cselekedjek abban az esetben, ha a szlovák kormány az általunk sérelmezett pontokat nem fogja olyképpen módosítani, ahogy azt szóbelileg megígérték.

Mindezen tényekről a legteljesebb mértékben informáltam Kuhl Lajos követet, és hogy további lépéseket nem tettem, az alábbiakkal tudom megmagyarázni:

Nem akartam ugyanis egy végleges helyzet elé állítani a magyar miniszterelnököt, mert nem tudtam, hogy az ilyen, bennünket jogainktól megfosztó végzéssel szemben milyen álláspontot fog elfoglalni és milyen lépéseket szándékozik tenni. Egyidejűleg ellenben a mai napra összehívtam az országos pártvezetőséget azzal a feltett szándékkal, hogy ha csak nem kapok direkt utasítást arra, hogy a bennünket jogainktól fosztó végzést tudomásul vegyük, az ellen a pártvezetőséggel egyetemben tiltakozni fogok.

A tegnap kapott utasításból kénytelen vagyok arra következtetni, hogy Téged a párt regisztrálásával kapcsolatos magatartásomról tévesen informáltak. Ezért tartottam szükségesnek teljes részletességgel ismertetni eljárásomat, mert különösen akkor, mikor mozgási lehetőségemben akadályoztatva vagyok a szlovák kormány jóvoltából, nem tartom megengedhetőnek, hogy egyesek vagy informálatlanságukból vagy pedig tudatosan úgy állítsák be ténykedéseimet, melyek nem felelnek meg a való tényállásnak. Ennél a pontnál csak hangsúlyozni szeretném, hogy nem Kuhl Lajosra gondolok.

A SzMKE-vel kapcsolatosan Csákynak azt az utasítást adtam, hogy mint a SzMKE elnöke menjen fel a belügyminisztériumba, tárgyaljon az illetékesekkel, de a sérelmes pontokat ne fogadja el. Ajánlottam neki, hogy ő is írásban jelentse be tiltakozását. Ezt mind ez idáig ellenben nem tette meg, és csak szóbelileg jelentette ki, hogy a sérelmes intézkedéseket nem fogadhatja el. írásbeli nyoma ennek ellenben nincs.

Az eperjesi házzal kapcsolatban jelentem a következőket. 1941 tavaszán határoztuk el, hogy házat veszünk Eperjesen. Megbíztam a magyar párt eperjesi vezetőit, hogy keressenek egy a céljainknak megfelelő házat. Az eperjesi urak sokáig nem találtak megfelelő objektumot, míg végre - ha jól emlékszem - augusztusban jelentették, hogy egy nagyjában megfelelő ház kapható. Ennek az ára nem volt túlméretezett, és ezért kiadtam az utasítást a ház megvételére. Eleinte azért nem tudtuk a vételt perfektuálni, mert nem tudtunk kellő jogi személyt találni, akit vevőként be lehetett volna állítani. Az eperjesieknek volt ugyan egy elgondolásuk, amit én laikus szemmel ítélve nem tartottam megfelelőnek, és ezért tervü172