Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

két elbírálás végett átadtam a miniszterelnökség II. ügyosztályán Papp József Öméltóságának véleményadás végett. Papp Öméltóságának nézete körülbelül fedte az enyémet, és így utasítottam az eperjesieket, hogy találjanak két megbízható és vagyonilag rendezett körülmények között élő urat, akik hajlandóak nevüket vevőként odaadni, természetesen a kellő reverzális ellenében. Elég soká kellett várnom, míg ilyet találtak. Ha jól emlékszem, szeptember közepén közölték velem, hogy Ghillány Sándor és Pulszky Imre fognak vevőként szerepelni. Erre kiadtam az utasítást, hogy a házat vegyék meg. A ház tulajdonosa özv. Sztechloné, aki Magyarországon lakik és magyar állampolgár. Megtudtam, ki a jogi képviselője. Ezek után írtam ennek az ügyvédnek egy levelet, melyet Csákyval küldtem le, amiben közöltem, hogy mi a magunk részéről a házat megvesszük, de kötelességszerűen figyelmeztetem őt arra, hogy mivel ügyfele magyar állampolgár, az adásvételi szerződést jóváhagyás végett be kell mutatni az itteni földhivatalhoz, mely intézmény a rendes körülmények között körülbelül egy fél évig szokott kotlani az ilyen aktán. Ez tehát annyit jelent, hogy ha ma aláírjuk a szerződést, mindaddig, amíg jóváhagyva a földhivataltól a szerződés nincs, mi a vételárat nem fizethetjük ki. Ez tehát annyit jelent, hogy esetleg a jóhiszemű eladó, akinek nyilván pénzre van szüksége, fél évig nem fog tudni a vételárhoz hozzájutni. Erre Sztechloné ügyvédje Csákyn keresztül üzent nekem, hogy meggondolják, vajon egyáltalán eladják-e a házat vagy sem. Mind ez idáig végleges választ még nem kaptam. Időközben kértem az eperjesieket, keressenek egy olyan házat, amelynek megvétele nem ütközik ennyi nehézségbe. Ilyet a tegnapi napig megbízottaim találni nem tudtak a következő okoknál fogva: Eperjesen a belvárosban és általában olyan helyen, ami nekünk megfelelő volna, a legtöbb ház zsidó kézen volt, amit - mivel ezeket államosították - megvenni nem lehet. Keresztény kézen lévő szabad házak pedig vagy olyan rossz helyen fekszenek, hogy azt megvenni nem lehet, vagy ha alkalmas helyen volna egy ilyen objektum, annak ára olyan magas, hogy azt megvenni nem tudjuk. Az eperjesi pártvezetők a magyar ház mostanáig való meg nem vétele miatt egyáltalán nem izgulnak, amit tegnap este még külön lekontrolláltam. Van ugyan egy magyar úr Eperjesen, aki a magyar ügyért mostanáig egy szalmaszálat sem rakott keresztbe, akinek nagyon sürgős volna a ház mielőbbi megvétele, de ezt az urat nem a magyar ügy szeretete serkenti, hanem valami egész más. Tegnap újólag utasítottam az eperjesieket, hogy saját jól felfogott érdekükben nézzenek gyorsan körül, mit lehetne a magyar ház részére megszerezniük.

Nem tudom mikor lesz alkalmam Pestre jönni, mert egyelőre - mint már előbb említettem - a szlovák kormány annyira szeret, hogy nem hajlandó kiutazási engedélyt adni. Ezen szeretetük csak fokozódott szerda óta, mikor is a parlamentben határozottan és erélyesen visszautasítottam magyarellenes izgatásaikat, és revíziós törekvéseiket. Mindamellett remélem, hogy belátható időn belül lefogok jöhetni, és akkor nagyon hálás volnék, ha egyszer alkalmat adnál nekem, hogy az itteni kérdésekről nyugodtan és kimerítően beszélhetnénk. Sok olyan dolgot látok, amit közölni kellene Veled, de amit akkor, amikor ennyire el vagy foglalva, nagyon nehéz hivatalodban letárgyalni. Végtelen hálás volnék tehát, és ha Magad is úgy látod, hogy jó volna egy alapos kibeszélést tartani, módot adnál arra, hogy zavartalanul előadhassam mindazt, amit itt látok, ami itt bennünket nyom és amit sokszor veszélyesnek látok a magyarországi szempontból is. Hálás volnék ugyancsak, ha levelem vétele után via Walter utasítanál, mi legyen további magatartásom.

Maradok szívélyes üdvözlettel kész híved Esterházy János

173