Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

rényen visszahúzódunk, senkit nem zavarunk (vrava), és mégis a magyarság az, amelyiken állandóan ütnek túlbuzgó elemek. Sajnos előfordult még olyan eset is, amikor felszentelt katolikus pap ahelyett, hogy a megbékélést hirdetné és szolgálná, nemzetiség ellen való uszításban véli hivatását teljesíteni. Ezek a magyarokat mélyen sértő és őket mint azt előbb említettem testi és vagyoni épségükben veszélyeztető kilengések legtöbbnyire sajnos a Hlinka gárda égisze alatt történnek. A Hlinka gárda mint intézmény szép és jó. Hivatása tiszteletreméltó, de semmi esetre sem lehet a hivatása a gárdának az, hogy egyes tagjai éjszaka köveket dobáljanak gyanútlanul alvó emberek ablakába. Hinni szeretném, hogy ezek a tünetek csak átmenetiek, és hogy be fog következni itt is a józan belátás politikája, mely a „Leben és leben lassen” alapján nyugszik. Mi magyarok hiszünk ebben, mert sajnos a történelem folyamán gyakran jutott a magyarságnak osztályrészül az elnyomatás és a perzekúció. De mint szintén a történelemből tudjuk, ezek hosszabb-rövidebb idő után elmúltak. A perzekúció és az elnyomatás idejét a békés munka évei váltották fel, melyek lehetővé tették mindenkinek a nyugodt egymás mellett való élést. Szeretném, ha a szlovák kormány, a törvényhozás és a szlovák közvélemény kellőképpen honorálná a magyarság lojális viselkedését és türelmét. Nem lehet semmilyen kormánypolitika célja olyan elkeseredés szítása, amelyben minden mindeggyé lesz! Manapság közelfekvő egy történelmi vonatkozású szójáték: ahogy a Bach-korszak elnyomását követte a kiegyezés és általános fellendülés, úgy követi majd a Mach-korszakot is a megbékélés és boldogulás ideje.

Meg kell említenem sérelmeink kapcsán, hogy 1940. április 30-án az iskolaügyi minisztérium két érdemes magyar gimnáziumi tanárnak, Mészáros Györgynek és Orbán Gábornak iratot küldött, amely szerint május 1-vel el vannak bocsátva az állami szolgálatból. (Výkrik: Reciprocita!) Az elsőnek közel 29, a másiknak 33 évi szolgálata van. Soha fegyelmi ellenük nem volt. A másfél soros értesítés nem tartalmaz indokolást. Elbocsátották őket anélkül, hogy fegyelmit indítottak volna ellenük. Ha a két tanár valami súlyos vétséget követett volna el, természetesen joga a fölöttes hatóságoknak, hogy fegyelmi úton bocsássák el őket, de ilyen ok hiányában érdemes, idős tanárokat az iskolaév utolsó négy hetében máról holnapra elbocsátani minden nyugdíj vagy végkielégítés nélkül, (výkrik: Klin klinom!) az ilyen eljárás nem alkalmas arra, hogy öregbítse a jogrendbe vetett hitünket. Erről a helyről kérem az iskolaügyi miniszter urat, szíveskedjék ezen sérelmet sürgősen közmegelégedésre és a fennálló jogszabályok tekintetbevételével reparálni. (Predsedania sa ujal predseda Dr. Sokol.)

Végezetül pedig szabadjon röviden rátérnem az előttünk fekvő törvényjavaslatnak bírálására. A javaslat 4 paragrafusból áll. Az első paragrafus módot ad arra, hogy az állam kisajátítson minden olyan ingatlant, melyen ásvány- vagy gyógyvízforrás van, a kisajátítás kiterjed az ezzel kapcsolatos jogokra is, valamint a közegészség ügyét szolgáló épületekre. Szlovákiában van nem egy gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely, részint az állam kezén, részint magánosokén.

A javaslat második paragrafusa azt mondja, hogy a kisajátítás az 1935-ből származó 63. törvény alapján hajtható végre.

Elolvastam a fent idézett törvényt és megállapítottam, hogy az állam védelmi céljaira való kisajátításról intézkedik. Viszont a törvényjavaslat indokolása úgy szól, hogy a kisajátítási törvényre azért van szükség, mert Szlovákia rá van szorulva arra, hogy elsősorban használja ki természeti kincseit. Ezen természeti kincsekhez tartoznak első helyen a források, melyeknek nem kellő kihasználása nemzetgazdasági kárt jelent. Továbbá azt mondja, hogy a magánosok kezén lévő ilyen fürdőket a tulajdonosok gyönge anyagi ereje miatt nem

131