Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
hiszem - háborús vívmánya mai életünkből ki nem küszöbölhető, legalább adjanak módot, hogy az, akit internálni akarnak, nyilatkozhasson és védekezhessen, mielőtt beutalják, és ne függjön az internálás tartama előtte és előttünk ismeretlen körülményektől. A keresztény felfogás, amely az állam egyik alappillére, még a bűnösök és büntetések kérdésében is ellentétben áll a „Macht geht vor Recht” gyakran kényelmes, de végeredményben nagyon múlandó és mindig ártalmas praktikáival. Ellenkezik a polgári szabadság és a büntetőjog céljaival, hogy az internáltakkal szabadulásukkor reverzálist iratnak alá, amellyel lényegesen korlátozzák politikai és nemzeti szabadságjogait. A csehszlovák uralom alatt egyik legfőbb sérelmünk volt a magyar iskolaügy mostoha és rosszindulatú kezelése. Ha az elemi iskolák tekintetében még elviselhető volt a helyzet, mentői magasabb volt az iskolatípus, annál kevesebb jutott abból a magyarnak és a legmagasabb fokról, az egyetemről teljesen kiszorultunk. Ennek a rendszernek célzata nyilvánvaló volt: lehetetlenné tenni, hogy a gerinces magyar szellemű intelligencia nevelkedjék fel, mert csak olyan magyart akartak látni, aki nyelvében magyar, szívében azonban csehszlovák. De megbukott és megszűnt Csehszlovákia és vele együtt ez a famózus iskolapolitika is. Amit annak előtte követeltünk, aminek hiányát annak előtte sérelemnek mondottuk, azt követeljük és sérelmezzük most is, mert nem tudjuk hinni, hogy Szlovákia kormánya, amely minden téren szakítani akar a csehszlovákizmus rendszerével és módszereivel, éppen az iskolaügy terén, amelyen a szlovákoknak hozzánk hasonló sok sérelmük volt, folytatni akarná Prága irányát és céljait. Az új állam berendezkedésével járó és főleg pénzügyi nehézségeknek szeretném tehát elsősorban tulajdonítani azt, hogy a magyar iskolaüggyel kapcsolatban megelégedésből eredő dicséretre nem lehet még semmi okom, hanem ellenkezőleg, csakis sérelmekre mutathatok rá. Fentről kezdem. Az iskolaügyi minisztériumban nélkülözzük a magyar ügyosztályt, vagy legalább a magyar iskolaügyi felügyelőt, illetve előadót. Hogy csak olyat fogadhatok el magyarnak, aki mindenkor öntudatosan vallotta magát annak és nem olyasvalakit, aki csak éppen hogy magyarul beszél, az a dolog természetéből folyik. A magyar népcsoportnak legyen képviselője továbbá minden parlamenti és egyéb bizottságban és szervben, amely iskolaügyekkel foglalkozik. A magyar iskolák felügyeletét magyar tanfelügyelők lássák el, bármely típusú magyar iskolának csak magyar igazgatója lehessen és csak magyartanerők oktathassanak. A magyar iskolának anyagi dotálása történjék annak figyelembevételével, hogy a Szlovákiában lévő magyarságnak fejlettebbek a kulturális igényei és törekvései és ezeket a határoknak sajnálatos lezárása következtében csak itt, a belföldön elégítheti ki. Az 1938. december 31-iki népszámlálás adatai annál kevésbé lehetnek mértékadók ennél, mert ez a népszámlálás hevenyészve és célzatosan, azonfelül bámulatos dilettantizmussal lett lebonyolítva. Minden magyar szülő szabadon írathassa be gyermekét magyar iskolába akkor is, ha illetősége a visszacsatolt területre esik. Ahol megfelelő számú tanuló jelentkezik, okvetlenül meg kell nyitni a szükséges egy osztályt, esetleg még több párhuzamos osztályt. A magyar osztályokat ne csatolják más tanintézetekhez. Itt kell megemlítenem a pozsonyi állami reálgimnázium, a pozsonyi kereskedelmi akadémia és tanítóképző apasztására irányuló törekvést, valamint azt, hogy bár megfelelő számú tanuló jelentkezett és bár az anyagi terhekhez való hozzájárulásra készeknek nyilatkoztunk, több helyen nem nyithattuk meg a magyar elemi iskolákat. 116
