Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Tisztelt képviselőház! Egy újonnan keletkezett államban az állami életnek első megnyilvánulásait, amelyek egyebütt már megszokottakká váltak, a közönség fokozott érdeklődéssel fogadja, a közvélemény mérlegelésében nagyobb súlyt tulajdonít nekik és tagadhatatlanul bizonyos ünnepies hangulat kíséri őket. Ezeket tapasztalhatjuk az új államfő első kormányának bemutatkozásával kapcsolatban is. A magyarság képviseletében és a magam személyében is tisztelettel és örömmel üdvözlöm az új kormányt. Hatalmas munkaprogramjában, nagy beruházási és egyéb terveiben elsősorban elismerésre méltó jó szándékot és alkotó akaratot óhajtok felismerni, és hinni szeretném azt is, hogy - bár erről a kormánynyilatkozatban nincs szó - a mai gazdasági és pénzügyi adottságok leggondosabb megvizsgálásával és figyelembevételével születtek meg mindezek a grandiózus tervek. A mai időben jobban, mint bármikor kell távol tartanunk magunktól bármilyen romanticizmust, ábrándokat és fellegvárakkal való önámítást. A legkíméletlenebb, legridegebb és sokszor talán magunknak sem jóleső realizmussal kell megtennünk azokat a számításainkat, melyekkel bármilyen munkához fogunk. A fő elv szerintem nem lehet más, minthogy főleg a magunk erejére számítsunk és építsünk. Ezzel kapcsolatban az a másik körülmény, amelyen szintén múlik a legszebb tervek sorsa. Rendelkezünk-e megfelelő emberanyaggal, amely tapasztalatával, tudásával, szakértelmével és megbízhatóságával biztosítja a nagy programok hiánytalan életbeültetését? Szívesen hallottam volna erre vonatkozólag tájékoztatást a kormánynyilatkozatban, mert a kormány felelősségét érintő nagy fontosságú kötelességet látok abban, hogy megfelelően történjék a kitűzött feladatok megvalósítására hivatottak kellő nevelése és kiképzése, ami - szerény nézetem szerint - máról holnapra egykönnyen aligha mehet végbe. Egyedül a jó szándék még semmiképpen sem lehet elegendő. Ami már most minket, magyarokat legközelebbről érint, ez az, hogy milyen a kormány álláspontja a nem szlovák népcsoportok tekintetében. Míg a kormánynyilatkozat például szinte pedáns részletességgel sorolja fel a vasúti mozdonyok számát és közöl a közellátásra vonatkozó bő statisztikai adatokat, a nemzetiségi kérdésben csak röviden hangsúlyozza, hogy Szlovákia nemzeti állam, de ennek ellenére mégis a legnagyobb megértéssel lesz a más nemzetiségűek iránt, de csakis az alkotmányba illesztett reciprocitási elvnek megfelelően. Bizonyos aggodalommal tölt el a „nemzeti állam" fogalmának hangsúlyozása. A tapasztalat már megtanított, hogy az ilyen elv kitűzése a gyakorlatban mit jelenthet. Könnyen odasodródhatunk, amit 20 év alatt kellett tapasztalnunk, és ami joggal volt oka annyi keserűségnek, elégedetlenségnek és panasznak: A szlovák nemzet fiai lennének ilyen esetben az I. osztályú állampolgárok, a többi népcsoport pedig a ll-ik vagy lll-ik. Nagyon szeretném, ha ezt az aggodalmamat még a vita folyamán eloszlatná a kormányelnök úr! Az alkotmánytörvény úgy rendelkezik, hogy a kisebbségek nyelvi jogait külön törvény szabályozza, ugyancsak az alkotmánytörvény előírja a nemzeti katasztert és felállítja a rendi rendszert. A közigazgatási reformnak legkésőbb 1940. január hó 1-én kell életbe lépnie, ameddig még több közigazgatási törvényt kell megalkotni. Mindezek a törvények a legközelebbről érdekelnek minket, magyarokat, mert arról fognak rendelkezni, mily mértékben használhatjuk nyelvünket a rendeken belül, minő lesz elhelyezkedésünk a nemzeti kataszter egybeállításában, miként működünk közre a megyékben, minő szerep vár reánk. Mindezekről egy szót sem említ a kormánynyilatkozat, pedig ezek a törvényalkotások a 111
