Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
A fordulat: a szlovák pártelnökség 1950. januári határozata és a burzsoá nacionalizmus elleni kampány Talán a Dél-akció kudarca, részben pedig a szlovák pártvezetés bizonyos körei bátoríthatták fel a Magyar Bizottságban is szerepet vállalt szlovákiai magyar kommunista funkcionáriusokat, hogy 1949 őszén és 1950 legelején a szlovák pártvezetés ülésein hívják fel a figyelmet a magyar lakosság törvény által biztosított jogainak gyakorlati megvalósítása elé gördített akadályokra. Elsőként Major István, a kommunista párt egykori prágai nemzetgyűlési képviselője217 szólalt meg, aki az SZLKP KB 1949. november 10-11-i kibővített ülésén tette szóvá - igaz, nem a vezető politikusok, hanem - a helyi szervek ún. burzsoá nacionalista ténykedését, konkrétan megemlítve a Csemadok-alapszervezetek létrehozását és a magyar oktatás kiépítését akadályozó „túlkapásaikat”, valamint a Dél-akció egyoldalú magyarellenes élét.218 A Major felszólalásáról Budapestet két jelentésben is tájékoztató Vándor konzul első, 1949. december 10-i jelentésében a beszédet másodkézből származó információk alapján még helytelennek és károsnak nevezte. Utalt többek között Lőrincz Gyulára, aki szerint bár Major semmi olyat nem mondott, amit nem volna könnyű bebizonyítani, de „nem alkalmas időben és nem alkalmas helyen” mondta el azt.219 Második, december 31-i keltezésű jelentésében - Majorral folytatott beszélgetését követően és felszólalása szövegének ismeretében - már jóval árnyaltabban fogalmazott, s Major kritikáját konstruktívnak értékelte, olyannak, amely „semmi teljesíthetetlent nem kívánt".220 A novemberi KB-ülésnél is nagyobb visszhangot váltott ki és döntőbb jelentőségűnek bizonyult az SZLKP KB Elnökségének 1950. január 6-i ülése, amely a Lőrincz Gyula és Fábry István által kidolgozott elaborátum alapján, hosszas, 6 órás vitát221 követően 26 pontból álló határozatcsomagban rögzítette a magyar lakosság tényleges egyenjogúsítása érdekében elvégzendő feladatokat. A határozatok előírták többek között az állampolgárság gyorsított megadását a csehszlovák állampolgársággal még nem rendelkező magyarok számára, a vagyonelkobzás megszüntetését, a hazatért deportáltak megfelelő elhelyezését és a vagyonukat elveszítettek kártérítését, a nemzeti bizottságok magyarokkal való kiegészítését, a reszlovakizáltak Csemadok-tagságának lehetővé tételét és a Csemadok felvételét a Nemzeti Frontba, a hirdetmények kétnyelvű közzétételét, a magyar pedagógusok utánpótlásának biztosítását, az Új Szó példányszámának emelését és új magyar lapok megjelentetését, a közelgő népszámlálás során pedig mindenfajta soviniszta agitáció megakadályozását.222 Az ülést és az elfogadott határozatokat olyan mérföldkőnek lehet tekinteni, amely felgyorsította a magyarsággal szembeni politikában már 1948 nyarán meghirdetett, azonban mindezidáig csupán felemásan végrehajtott fordulatot.223 217 Major két világháború közötti politikai pályájára lásd Kiss József: Major István. Bratislava, Pravda Könyvkiadó, 1978. 218 SNA, ÚV KSS - pléna, 1822. d., Zasadnutie Ústredného výboru Komunistickej strany Slovenska, konané dňa 10-11. novembra 1949. 219 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 1089/1949. A KSS Központi Bizottságának ülése. 220 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 0095/1950. A KSS Központi Bizottságának ülése. 221 Az elnökségi ülés vitáját részletesen ismerteti Barnovský, Michal: Sovietsky zväz... i. m. 179-181. p.: Gabzdilová-Olejníková, Soňa: Vznik a činnosť Csemadoku... i. m. 489-493. p. 222 SNA, ÚV KSS - Preds., 794. d., Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS dňa 6. januára 1950; az elaborátumot, az ülés jegyzőkönyvét és az elfogadott határozatokat közzétette Popély Árpád (szerk.): i. m. 217-241. p. 223 Vö. Kaplan, Karel: i. m. 162. p. 60
