Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
gálisan jártak át a határon. Az ő legális, szintén kollektív útlevéllel történő hazautazásuk engedélyezéséről első ízben 1949. május 31-én született megállapodás, miközben Daniel Okáli belügyi megbízott azt is garantálta, hogy korábbi illegális határátlépéseik miatt nem indítanak ellenük büntető eljárást.210 A legproblematikusabb a 21 éven felüliek hazautaztatásának engedélyeztetése volt, akiknél előfeltételként követelték meg az állampolgársági hűségfogadalom előzetes letételét a budapesti csehszlovák külképviseleten.211 Az új iskolaév megkezdése előtt, 1949. augusztus 30-án Okáli megbízott Vándor konzul többszöri interveniálásának eredményeként 858 - már az előző évben is Magyarországon tanuló - diák számára állíttatott ki a magyarországi visszaútjukra szóló kollektív útlevelet.212 Ezt követően lehetővé tették számukra a hazautazást a karácsonyi ünnepek, ill. a téli szünidő, majd pedig a húsvéti szünidő alkalmából is, 1950 júniusában pedig 913-an térhettek vissza kollektív útlevéllel Csehszlovákiába. Magyarországi tanulmányi lehetőségük azonban ezzel le is zárult. A pozsonyi konzul 1950. június 28-án már azt jelentette minisztériuma számára, miszerint biztosra vehető, hogy a magyar tannyelvű középiskolák megnyitása után a csehszlovák hatóságok nem fogják engedélyezni magyarországi tanulmányaik folytatását.213 A konzul sejtelmei nem voltak alaptalanok. A csehszlovák fél ekkor már szívesebben vette volna a szlovákiai tanintézményekbe való átiratkozásukat, ezért 1950 nyarán nem adott ki számukra a magyarországi visszautazásukat lehetővé tévő kollektív útlevelet. Füredi József pozsonyi főkonzul 1950. októberi és novemberi jelentései arról számoltak be, hogy az érdekelt diákok tömegesen, s nap mint nap elkeseredettebben keresik fel a főkonzulátust, hogy segítse elő Magyarországra való visszatérésüket.214 A csehszlovák hatóságok azonban a főkonzulátus közbenjárása ellenére hajthatatlanok maradtak, a diákok így - kevés kivételtől eltekintve215 - az 1950/1951-es tanévtől kezdődően kénytelenek voltak tanulmányaikat szlovákiai iskolákban folytatni. A csehszlovák fél eljárása súlyosan érintette őket már csak azért is, mivel ingatlanaik és téli ruhaneműjük is Magyarországon maradt, amelyek átszállítására csak 1950-1951 fordulóján kaptak engedélyt.216 210 MOL, PF-TÜK, 20. d., 151/biz.-1949/2. Magyarországon tanuló csehszlovákiai diákok hazatérése. 211 MÓL, PF-TÜK, 20. d., 212/biz.-1949/2. Magyarországon tanuló csehszlovákiai diákok. 212 MÓL, PF-TÜK, 20. d., 254/1949.-biz.-5. Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok magyarországi iskoláztatása; uo. 49/szig.biz.-1949/2. Magyarországon tanuló csehszlovák állampolgár diákok hazatérése. 213 MÓL, PF-TÜK, 22. d., 254/biz.-1950-2. Magyarországon tanuló csehszlovák állampolgárságú középiskolások - adatok közlése. 214 MÓL, PF-TÜK, 22. d„ 481/biz.-1950-2. Magyarországon tanuló diákok ügye; MÓL, PF-TÜK, 2. d„ 68/szig.biz.l950-pol. Magyar iskolák Szlovákiában; MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 002013/1950. Magyarországon tanuló diákok ügye. 215 Ivan Horváth budapesti csehszlovák követ 1950. november 22-én azt közölte Béréi Andor külügyminisztériumi államtitkárral, hogy a továbbiakban csupán azok a csehszlovákiai magyar diákok folytathatják tanulmányaikat Magyarországon, akik olyan szakokon tanulnak, amelyek Csehszlovákiában nincsenek kifejlesztve, ill. akik a középiskolák vagy egyetemek utolsó évfolyamait látogatják. (MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 001953/1950. Horváth követ látogatása.) 216 A Magyarországon tanuló csehszlovákiai magyar diákok hazatérésére részletesebben lásd Keresztes Csaba: A Magyarországon tanuló csehszlovákiai magyar nemzetiségű diákok hazatérése otthonaikba 1949-1951 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle IX. évf. (2007) 3. sz. 113-123. p. 59
