Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A csehszlovák sajtó az első napokban a magyarországi eseményekről még tartózkodóan írt, sőt, a Nagy Imre- és Kádár-nyilatkozatokat, amelyek az események első napjaiban elhangzottak, a sajtó le is közölte. Később azonban, amint nyugatról megjelentek Kéthly Anna és Kelemen Gyula, majd később Esterházy és még később Mindszenty, a lapok kétségbe vonták, hogy a Nagy Imre-kormány megtud-e birkózni a mindinkább erősödő és nyugatról támogatást élvező ellenforradalmi puccsal. Különösen november 1-től a Rudé právoban és más csehszlovák lapokban is a magyarországi események elemzésénél rámutattak arra, hogy az ellenforradalom veszélyezteti a szocializmus további építését, sőt a Rudé právo november 2-i számában már egyenesen arról írt, hogy Nagy Imre miniszterelnöki funkciója is veszélyeztetve van, mert az ellenforradalom más, a földbirtokosok és gyárosok méltó képviselőjét akarja látni miniszterelnöki tisztségben.836 Ugyancsak a november 2-i lapokban különböző kommentárok is jelentek meg a magyar eseményekről, ahol különösen elítélik Nagy Imre engedékenységét az ellenforradalommal szemben egy, „A reakció előli meghátrálás kinyitja az ajtót a fasizmus előtt” című cikkben. Ugyanakkor a Rudé právo másik elemzésében „Magyar reakció feltörőben - a nép érdekei veszélyben” címmel többek között azt írja, hogy: „a magyar dolgozók nagy részének viszonya, az egész magyar munkásosztály viszonya a szocializmus gondolatához hű maradt, milliók és milliók szívében gyökerezik. Nem lehet kétségbe vonni, hogy számos munkástanács nyilatkozata arról, hogy nem engedi meg a gyárosok, földbirtokosok és bankárok visszatérését, a legnagyobb többségben őszinte és komoly”. A sajtó október 29-én rámutatott a Magyarországon elkövetett súlyos gazdasági hibákra, a vezetésben meglévő széthúzásra, bizonytalanságra, amit egyesek tüntetéssel akartak megváltoztatni. Ugyanakkor rámutattak arra is, hogy Csehszlovákiában is voltak egyes hibák, de megvan minden lehetőség ezeknek a hibáknak a kijavítására. Józanságra intette a dolgozókat, arra, hogy nem lehet hazárdjátékot űzni a munkásosztály hatalmával. Újból csak egységre szólította fel a munkásosztályt. És ez az egység az események alatt végig megvolt. Kézzelfoghatónak bizonyult ez már október 24-én, amikor a Vencel téren a mozgósított párttagság felváltva tartózkodott egész nap és egész éjjel és ha valaki provokációs kísérletet tett, mint ahogy egy-két kisebb eset elő is fordult, azonnal közbeléptek és azt ott a helyszínen likvidálták. A párttagok az események idején rendszeresen ellenőrizték a templomokat, sporteseményeket és minden olyan helyet, ahol tömegesen jelent meg a közönség. November 7-én mintegy 250.000 ember (Prágának kb. 1 millió lakosa van) gyűlt össze a nagygyűlésre és ez a tömeg hatalmas ovációval fogadta a magyarországi ellenforradalom leveréséről szóló hírt. A párt, a munkásosztály és a haladó értelmiség egységét demonstráló erő láttán a reakció meg sem kísérelte a provokációt. A magyarországi események legkritikusabb napjaiban (október 29 - november 4- ig) naponta volt alkalmam találkozni a csehszlovák vezető elvtársakkal, akikkel együtt tárgyaltuk meg a magyarországi eseményeket. A csehszlovák elvtársak november 1-ig még optimista módra elemezték az eseményeket, így a párt sajtója, sőt a párt és a kormány október 30-i levele reményét fejezte ki, hogy Magyarországon az ellenforradalommal végérvényesen leszámolnak. De később, különösen Nagy Imre november 2-i kijelentése után a napisajtó már nagy aggodalommal figyeli az események egyre rosszabb alakulását. 836 A lap Zpráva o situaci v Maďarsku (Jelentés a magyarországi helyzetről) c. írásáról van szó. 541
