Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
November 2-án és 3-án Široký és Hendrych elvtárssal való beszélgetésünk alkalmával az utóbbiak kétségbe vonják Nagy Imrének párthűségét és arra való törekvését, hogy tényleg a szocializmus továbbépítésének ügyét akarja szolgálni, mint amint azt az első nyilvános kijelentéseiben tette. Ebből kifolyólag érthető, hogy november 4-én általános megkönnyebbüléssel a lapok különkiadásban adtak hírt az ellenforradalom szétveréséről. Ugyanakkor nyíltan megírták, hogy az áruló Nagy Imre-komány szétesett, Nagy Imrét árulónak és likvidátornak bélyegezték meg.837 A csehszlovák párt és kormány segítő készségé ben most sem maradt tétlen. Már az első napokban országos gyűjtést indított Magyarország megsegítésére, amely a mai napig több mint 60 millió Kós-t tesz ki. Ugyanakkor a kormány határozatot hozott 90 millió Kčs értékű segélyre vonatkozólag és kérésünkre a megállapodásnál nagyobb mennyiségben adott villamos energiát, azonnal megindította az áruszállítást Magyarország felé és érdeklődött, hogy elsősorban milyen árucikkekre van szüksége Magyarországnak. Ugyanakkor a határ menti városok és üzemek közvetlen segítséget is kaptak szénben, nyersanyagban és más cikkekben. Annak ellenére, hogy a csehszlovák hivatalos szervek kezdettől fogva elítélték az ellenforradalmat, szolidaritásukat fejezték ki a magyar dolgozók iránt és anyagi segítséget nyújtottak, mégis bizonyos csehszlovák-ellenesség volt tapasztalható Magyarországon, amit egyes Magyarországról érkezett személyek is tolmácsoltak, és még az akkori egyes lapjainkban is különböző hírekben megnyilvánultak (olimpiai csapatunk megérkezéséről és fogadásáról teljesen hazug hír csehszlovák vonatkozásban és más is). Ezt valószínűleg nem csak a régi revizionista politika csökevényeinek lehet betudni, hanem elsősorban az ellenforradalom további uszításának, amely nemcsak a magyarországi sztrájkokra és szabotázsakciókra terjedt ki, hanem valószínűleg a csehszlovák-ellenesség terjesztésére is azzal a céllal, hogy a két szocialista ország között az egységet továbbra is megbontsák. Ezzel kapcsolatban különösen a csehszlovák vezető körök és lapok állásfoglalását vették figyelembe, mivel ezek már az első időtől kezdve nem lelkesedtek a „forradalom” kitörésétől Magyarországon, hanem elítélték az ellenforradalmi kísérletet, elhallgatták a demagóg és reakciós követéléseket, hogy ne zavarják meg a csehszlovák párt és munkásosztály egységét. Magától érthető, hogy a csehszlovák párt- és állami szervek is bizonyos tanulságokat vontak le a magyarországi eseményekből. így pl. az uránércről tájékoztatást adtak ki, amelyben közzétették, hogy Csehszlovákia az uránt világpiaci áron adja el a Szovjetuniónak, amely mind a két országra nézve előnyös. Más intézkedések is történtek az eseményekkel kapcsolatban, többek között a december 3-i árleszállítást is néhány nappal előbbre hozták. A tiszta képhez tartozik, hogy az egységes helyes kiállás mellett előfordultak bizonyos negatív jelenségek is. így pl. november 4. után nagyfokú vásárlási láz ütötte fel fejét, leginkább a fő élelmiszercikkeket, cukrot, zsírt, lisztet, szappant vásároltak 10-20 kg-ként. Az emberek hosszú sorokban álltak az üzletek előtt. Azonban Zápotocký köztársasági elnök elvtárs beszéde után erre a nyugtalanságra vonatkozólag a nagy vásárlási láz először csök-837 Pl. a Pravda 1956. november 4-i különszámának Maďarský ľud zvíťazil nad kontrarevolúciou (A magyar nép legyőzte az ellenforradalmat) és az Új Szó 1956. november 5-i számának Új forradalmi munkás-parasztkormány Magyarországon c. írása. 542
