Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
társakkal a magyarországi eseményekről is beszélgetni. Ugyanakkor Bényi elvtárssal is bővebben tudok beszélni a felmerült kérdésekről. Bényi elvtárs jelentése is azt mutatja, hogy a szlovákiai látogatásomra a legrövidebb időn belül szükség lesz, nem beszélye arról, hogy már így is bizonyos késéssel történik meg. A szlovákiai látogatást január végére vagy február elejére tervezem, attól függően, hogy mikor érkezik Prágába a magyar kormányküldöttség kereskedelmi tárgyalásokra. Gábor József nagykövet Melléklet: A főkonzulátus október 23-át követő tapasztalatairól - Gábor elvtárs felkérésére - az alábbiakban számolok be. Észrevételeinkről a minisztériumnak részletes jelentést küldök. A budapesti felkelés után a kis létszámú külképviseletnek rendkívüli feladatokkal kellett megbirkóznia. Az egy-két napos határzár, a közlekedés megszűnése folytán naponként igen nagyszámú magyar állampolgár kért a főkonzulátustól tanácsot és anyagi segítséget. A főkonzulátus mintegy 2200 Szlovákiában tartózkodó vagy Bratislaván keresztül hazautazó magyar állampolgár (rokoni látogatáson lévők, hivatalos kiküldöttek, üzemi cserelátogatások részvevői, turisták stb.) ügyével foglalkozott. Ezek részére 18.691 Kčs összegű segélyt fizetett ki. Ez idő alatt négy hajón és egy különvonaton való utazást szerveztünk meg. Ezenkívül kisebb csoportok közös elutazását segítettük elő. A felkelés napját követően Szlovákiában a hatóságok biztonsági intézkedéseket tettek. Bratislavában és a nagyobb városokban kettős, géppisztolyos rendőrjárőrök sétáltak az utcákon. Mindenhol nyugtalanság volt tapasztalható az emberek között, rendbontásról vagy bármilyen fegyveres akciókról nem tudunk. Egy bratislavai, nagyobb funkcióban levő jogásztól utólag azt az értesülést kaptuk, hogy vidéken letartóztatások voltak. Mindazokat őrizetbe vették, akik a magyarországi eseményekről mint példáról vagy „szabadságharcról" beszéltek. Az ÁVH tisztjei közül ebben az időben számosokat leszereltek (a Belügyi Megbízotti Hivatal egyik osztályvezetőjének közlése). Az értelmiség között mind gyakrabban szóba kerültek az autonómiára való törekvések - mondta nekem egy egyetemi tanár. Ezt igazolta bizonyos fokig Klokočnak, a SZLKP Központi Bizottsága tagjának a Gottwaldemlékünnepen elmondott beszéde is, amit - bár soha nem hallott módon éles volt és nagyrészt a magyarországi eseményekről adott értékelést - nem ismertetett részleteiben a sajtó sem. Az első napokban történt események a szlovákok körében szimpátiát ébresztettek. Ez azonban egyre fokozódó ellenszenvnek adott helyt a határozott ellenforradalmi jelleg miatt és annak folytán, hogy a szlovák sajtó magyar területi követelésekről és irredentista irányzatról adott hírt. Ekkor már magyarellenes hangulatot lehetett észlelni. A főkonzulátus félfogadásán számos csehszlovák állampolgár - aki valamilyen ügyben érdeklődni jött el - mondta el tapasztalatait. Pl. az utcán, ha magyarul beszéltek, rájuk szóltak, a túlnyomórészt szlovákokból álló munkahelyeken kellemetlenkedtek, sértegették a magyar nemzetiségű dolgozókat. A Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetének kb. 35 tagú csoportja arról számolt be, hogy a vendéglátó szlovák üzem vezetősége közölte velük: készüljenek fel esetleges internálásukra. Ugyanezt lehetett tapasztalni a bratislavai rendőrhatóságoknál is. Véleményem szerint nem volt helyes a szlovák ható-537
