Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Ságoknak az a döntése sem, hogy az ő általuk rendelkezésre bocsátott hajóra beszállt kb. 450 magyar állampolgárt a hajó az ottani téli kikötőbe szállította, s ott nem engedélyezték az utasok partraszállását és nem járultak hozzá a hajó elindulásához sem. Arra hivatkozva tagadták ezt meg, hogy a felkelők több csehszlovák uszályt feltartóztattak Szobnál. Ennek persze az lett a következménye, hogy az utasok internálásról kiabáltak, harsogva követelték a főkonzulátus intézkedését és „internálásukról” írásban értesítették a bratislavai osztrák főkonzulátust. Egy nagyobb üzem személyzeti osztályának előadója elmondta, hogy a Magyarországról visszatérő dolgozókkal beszélgetniük kell és megmondják nekik, hogy milyen értelmű tájékoztatást adjanak. A kádervéleményekben foglalkoznak azzal is, hogy az illető - ha magasabb beosztásba kerül - milyen magatartást tanúsított a lengyel- és magyarországi események idején. A főkonzulátuson megjelent egy bratislavai orvos és kérte: az Új Szó november 15-i számában vele kapcsolatosan megjelent riportot833 a magyarországi eseményékről tekintsük úgy, hogy az nem az újságírónőnek vele való beszélgetését adja vissza. Dekan dékán a Komenský Egyetemen tartott gyűlésén bírálta a felkelést és célját a régi horthysta, fasiszta uralom visszaállításának kísérletében jelölte meg. Jeleň elvtárs belügyi megbízott elmondta, hogy megdöbbentette a Földvári Rudolffal való beszélgetés, aki kijelentette KV-tagsága ellenére, hogy a Szovjetunió kizsákmányolta Magyarországot. A szlovák párt- és állami szervek vezetői okt. 23. és november 4-e között igen sok megbeszélést tartottak a dél-szlovákiai helyi vezetőkkel annak érdekében, hogy biztosítsák az ország népének nyugalmát. Ebben az időben csehszlovák részről az Új Szó és Új Ifjúság újságok nagymennyiségű, Magyarországra szánt különkiadását juttatták a felkelők által megszállt dunántúli vidékre. Ugyancsak nagymennyiségű röplapot küldtek a magyarországi forradalmi szervezetek aláírásával. November 4. után ezt a politikai segítséget a gazdasági téren való segítség követte. Számos esetben azonnali segítséget adtak a szomszédos megyék küldöttségeinek kérésére. Felelősségre vonták a komárnoi834 és pozsonyi magyar iskolák diákjait és igazgatóját a különböző „szolidaritási akciók” miatt (fekete szalag viselése, stb.). Az Új Ifjúság szerkesztőbizottsága tagjának közlése szerint több személy leváltását készítették elő a magyarországi események értékelése miatt. Nagy meg nem értés fogadta november közepén azt a csehszlovák intézkedést, hogy megvonták a Szlovákiában tartózkodó magyar állampolgárok tartózkodási engedélyét és felszólították őket hazatérésre. Ebben az időben ugyanis a vonatforgalom még szünetelt és az elutazás igen nagy nehézségeket okozott a gyermekes anyáknak, öregeknek és nőknek. A főkonzulátus egy ízben csupán két és fél napi haladékot kért mintegy 30 öreg és beteg számára, hogy ez idő alatt vonatot próbál biztosítani részükre. A kérést határozottan elutasították, ami nagy elkeseredést váltott ki az illetőkből. A főkonzulátushoz kb. november 10-ig kilenc-tíz levél és lap érkezett különböző fenyegetésekkel a fasiszta, reakciós elemektől. Ezenkívül naponta egyszer-kétszer, éjjelnappal felhívták a főkonzulátust hasonló okból. 833 A Budapesti tapasztalat címmel megjelent riportról van szó. 834 Komáromi 538
