Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
viszonyra korlátozódik. Ennek oka nyilván az, hogy a csehek és szlovákok viszonya a legégetőbb probléma. Másrészt, itt nem szokták hangsúlyozni, hogy Csehszlovákia soknemzetiségű ország. A többi nemzetiségről csak akkor írnak, ha nagyon szükség van rá. A Pravda említett május 1-i cikkében a személyi kultusz és kísérőjelenségeinek hatásaként említi meg, hogy eddig csak a szlovák burzsoá nacionalizmus elleni harccal foglalkoztak, amely a ludák819 szeparatizmus maradványaira egyszerűsíti a kérdést. (A ludák ideológiával egyébként nem szűnnek meg foglalkozni, amint azt a csehek és szlovákok történelmi kapcsolatairól szóló akadémiai konferenciák is mutatják.) A cikk itt nem említi meg, hogy a cseh burzsoá nacionalizmusnak milyen káros jelenségei vannak, csak céloz erre, amikor megállapítja, hogy néha az indokolatlan centralizmus bírálatát egyes „bürokraták” a burzsoá nacionalizmus jelszavaival szerelték le. Érdekes, hogy a szlovák sajtó gyakran a „bürokrata” jelszóval helyettesíti a nacionalista szavakat, különösen amikora cseh burzsoá nacionalizmusról van szó. Ugyanígy ír az Új Szó, amikor a magyar részről jelentkező nacionalizmust nevén nevezi, a szlovák részről jelentkező nacionalizmust pedig csak „bürokratikus" jelzővel illeti. Ez mutatja, hogy még mindig nincs meg a kívánatos egyértelmű nyíltság ebben az igen kényesnek kezelt kérdésben. A szlovák-cseh kapcsolatokhoz tartozik az a párthatározat is (CSKP KB III. 29-30.), amelynek alapján a túlzott centralizmus felszámolását célzó intézkedések során bővíteni kell a szlovák nemzeti szervek - Szlovák Nemzeti Tanács, Megbízottak Testületé stb. - önállóságát. Ez kétségkívül újabb jelentős lépés a szlovák nemzet egyenjogúságának erősítésében. A Pravda említett cikke a Štúr-megemlékezéseket is felhozza példaként arra, hogy cseh részről az ilyen eseményeket szlovák nacionalizmusnak minősítették. (Erre már utaltam a Stúr-ünnepségekről szóló jelentésemben.) A Pravda május 1-i cikke felveti: meg kell vizsgálni a nemzetiségi kérdésben folytatott politikát és azt, hogy milyen helytelen módszerek alkalmazása fordult elő. Véleményünk szerint a magyar nemzetiséggel való foglalkozásban kétségtelen voltak példák a helytelen módszerekre. Mindenekelőtt ide számítható az az egyoldalúság, amikor a burzsoá nacionalizmust csak a magyar lakosság oldalán keresték. Vagy ilyen általános jelenség a bizalmatlansága magyar lakosság igényeivel, képviselőivel szemben. Ilyen problémákra a cikk nem utal. Feltehető, hogy a XX. kongresszus hatása előbb-utóbb jelentkezni fog. Hogy bizonyos körökben még mindig nem szeretik, ha a nemzetiségek kultúrájával kapcsolatban konkrét lépések történnek, arra példa, hogy Krajcsik elvtárs, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára már több mint féléve hiába várja, hogy az itteni szlovák szervek ígéretüknek megfelelően küldjenek neki kérésére anyagot a magyarországi szlovákság kultúréletének gazdagításához. Olyan példa, mint a magyar sajtóban nap mint nap megjelenő cikkek és hírek nemzetiségeink életéről, az itteni sajtóban kevés akad. Ezek a hírek itt persze érdeklődést keltenek. Nagyon jó ötlet volt, hogy a Magyarországon működő népi demokratikus követeket meghívták egy-egy nemzetiségi kulturális eseményre. Ugyancsak helyes ötlet volt Štoll minisztert megismertetni a Békés megyei szlovákság kulturális életével. A főkonzulátus 819 A szlovák köznyelv ludáknak az egykori Hlinka Szlovák Néppártja (Hlinková slovenská ľudová strana) tagjait és híveit nevezte. 531
