Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
ilyen kezdeményezésekre az elmúlt évben több javaslatot is tett és azt tapasztalja, hogy ezen a téren sok új jelenség van. Érdekes szemügyre venni a szlovákiai magyar irodalom helyzetét most, amikor véget ért a csehszlovák írók konferenciája. Mint több ízben megírtuk, a magyar nemzetiségi irodalmat nem kezelték úgy, mint a szlovák irodalom szerves részét. A szlovák kulturális folyóiratok hasábjain, a szlovák írók értekezletein kevés szó esett a magyar irodalomról. Talán az is magyarázza ezt, hogy az itteni magyar írók között nem vetődtek fel olyan nézetek, amelyek jobboldali befolyásra utaltak, ahogy ez a szlovák írók körében tapasztalható volt. Volt ugyan a pártnak egy olyan határozata, amely szerint a magyar írókat többet kell segíteni, ebből azonban nem sokat lehet látni. Az írószövetségen belül működik a magyar írók csoportja Egri Viktor államdijas író vezetésével, de a párt nem sokat foglalkozik vele. Évek óta vajúdik egy irodalmi folyóirat megjelenésének ügye. Ez ideig csak a Fáklya és három magyar nyelvű újság közöl magyar írásokat. Ezek a hiányosságok tükröződnek Tóth Tibornak az Új Szó április 20-i számában az írókonferencia elé írott cikkében,820 ahol utal ennek a gondoskodásnak a hiányára. Számunkra e mellett abban a cikkben vannak igen komolyan figyelembe veendő megállapítások. így pl. „Törődnünk kell, hogy a magyarországi irodalomkritika érdemben megbírálja a szlovákiai magyar írók alkotásait, amire a cseh és szlovák kritika másnyelvűségénél fogva nem képes." Szerintem ez a kívánság igen indokolt és a magyar irodalomnak elvtársi kötelessége is volna az eddigi mulasztásokat pótolni. Már több jelentésben utaltam rá, hogy az itteni magyar írók - nemcsak Egri Viktor és Fábry Zoltán - igen neheztelnek a miatt, hogy a magyar irodalmi fórumok az ő munkásságukat semmibe veszik. Egri még mindig fájlalja, hogy Magyarországon egyik darabjáról sem emlékeztek meg. „Jelenleg én vagyok a magyar írás legvisszhangtalanabb jelensége” - panaszkodik Fábry Zoltán az itteni nagytekintélyű magyar kritikus és esztéta. Ehhez tartozik, hogy a közelmúltban több cikk jelent meg az Irodalmi Újságban a romániai magyar irodalommal való kapcsolatról. Korábban Földesi, legutóbb pedig Illyés Gyula vetette fel, mennyire igénylik az ottani magyar írók ezt a kapcsolatot. Szlovákiai viszonylatban ilyesmit nem lehet olvasni, és nem hiszem, hogy helyes lenne erről is ilyen formában írni. Az Irodalmi Újság április 30-i számában is felvetik a szomszédos országokban élő magyar írókkal való kapcsolatot.821 Szlovákiai vonatkozásban azt hiszem, hiába várnánk kezdeményezésre, eddig legalábbis olyan volt a légkör, hogy a magyarság írói nem szorgalmazhatták a magyarországi irodalommal való kapcsolatot, hogy elkerüljék a hazafiatlanság vádját. Mányik főkonzul MOL, PF-TÜK, 8. d., 10/4/1956.szig.titk., gépelt, a szerző által aláírt másolat 820 Íróaktíva után - írókongresszus előtt. 821 A főkonzul jelentésében említett írások az Irodalmi Újságban nem találhatóak, a lap április 30-i dátummal meg sem jelent. 532
