Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Kovács István lektor elvtárs elmondotta: nyitrai ismerősei közölték vele, hogy szívesen megalakítanának mintegy negyvenen magyar kultúregyúttest. Tervüket azonban nem merik bejelenteni, mert hátrányoktól félnek. Többjüket ugyanis [a] felszabadulás után nemzetisége miatt a soviniszta üldözés börtönbe zárta. Elmondták, hogy ilyen problémák leginkább olyan kevert lakosságú helységben fordulnak elő, ahol a magyar nemzetiségűek jelentős kisebbségben vannak. A Csemadok igen jelentős eredményeket ért el a községekben, falvakban megtartott irodalmi, természettudományi ismeretterjesztő, mezőgazdasági és történelmi tárgyú előadássorozataival. Ezek sikerét legjobban mutatja, hogy a kisebb helyiségekben is sokszor 250-350-en jelentek meg a vitaesteken. A Csemadok-központ értesítője külön kiemeli a történelmi vonatkozású előadásokat, amelyek célja a magyar és szlovák nép barátságának elmélyítése volt. A közel 60 előadás igen sok helyen véget vetett a nemzetiségi súrlódásoknak. Hasonló céllal indított sok Csemadok három hónapos magyar és szlovák nyelvtanfolyamokat. [A] díjtalan oktatás részben a magyar nyelv tisztaságának megőrzését kívánta elősegíteni, másrészt a szlovák nyelv alapismereteivel akarta gazdagítani a hallgatókat. A kétnapos közgyűlés 7 pontból álló határozati javaslatot hozott, amelyek fővonalában a szlovákiai magyar dolgozók fokozott aktivizálása és figyelmének a csehszlovák kulturális kérdések felé való orientálása áll. Célul tűzte ki az itteni magyar népművészet és kultúra haladó hagyományainak feltárását és fejlesztését, Ezzel párhuzamosan meg kívánja ismertetni a magyar dolgozókat a cseh és szlovák nemzet kulturális értékeivel. Tovább neveli a magyar dolgozókat a Csehszlovák Köztársaság, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Szovjetunió iránti szeretetre. Aktív munkára serkenti tagjait és az összes magyar dolgozókat a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetségén belül és a tömegszervezeteken, főleg a szakszervezeten és a CSISZ-en belül. A burzsoá nacionalista jelenségek ellen kérlelhetetlen harcot folytatnak. Részt vesznek falvak és városok szépítésére irányuló országos mozgalomban és elősegítik a szervezeteken belüli előadásokkal a haladó mezőgazdasági termelési módszerek terjesztését. Még világosabban határozza meg az egyesület feladatát és a terveit a közgyűlés után megjelent Csemadok Híradó. Cikkei szerint szakembereket fognak biztosítani a műkedvelő népi együttesek oktatására. A hivatalos szlovák szervekkel együttműködve foglalkoztatják a kultúrcsoportokat. A Szlovák Tudományos Akadémiával együtt folytatják a szlovákiai magyar néprajzi vidékek hagyományainak felkutatását és itteni feldolgozású táncokkal, népdalokkal látják el az egyesület szervezeteit. A csehszlovákiai magyar írókkal karöltve itteni témákból összeállított műsorfüzetet adnak ki. A szlovákiai magyar népviseletekről rajzos tájékoztatót küldenek meg a kultúrcsoportoknak, szabászati és néprajzi tanácsokkal ellátva. Ezekből a tervekből is az tűnik ki, hogy az itteni magyarság érdeklődését - a túlzottan Magyarország felé fordulás helyett - inkább a hazai kulturális értékek és események felé igyekeznek terelni. Érdemes megemlíteni, hogy míg Lőrincz nem bírálta beszámolójában a Csemadok kultúrpolitikai munkáját, addig Bábi Tibornak december 4-én - a közgyűlés eredeti időpontja előtt közvetlenül - egy igen éles, gúnyos hangú cikke látott napvilágot az Új Szóban, „Mindenrekész István” volt a címe. Bábi a Csemadok járási vezetőket pellengérezi ki, akik a gabonafelvásárlástól a kutyaoltásig mindenben részt vesznek, csak kulturális feladataikkal nem törődnek. Képzetlenek és ezen nem is igyekeznek segíteni. A bírálatra válaszok jelentek meg, amelyek azonban véleményünk szerint demagóg és önmagasztaló hangjuk miatt még 506
