Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
iskolaügyekben és kulturális kérdésekben. Hasonló nacionalista megnyilvánulás sok helyen a magyarok elszigetelődése a lakosság többi részétől. Ezeken a helyeken mindent nemzetiségi alapon ítélnek meg. Az ellenséges ideológia hatása alatt pl. nem voltak hajlandók más nemzetiségű lakost jelölni a nemzeti bizottságokba, a kulákokat pusztán nemzetiségük alapján ítélik meg, stb. Sok helyen tüntetnek az ún. magyar ruhákkal, vagy a magyar zászló indokolatlan szerepeltetésével. Lőrincz beszámolóján túl, minden megnyilvánulásban érezhető annak hangsúlyozása, hogy a Csemadok nem politikai szerv és nem tömegszervezet, csak kultúrpolitikai nevelő hivatása van. A szlovákiai vezetők részéről egyre több törekvés tapasztalható arra, hogy a magyar nemzetiségű lakosság érdeklődését a csehszlovák, főképp a szlovák dolgozók eredményei felé fordítsák. Mányik elvtárs bemutatkozó látogatásakor Jeleň elvtárs, az új belügyi megbízott is megemlítette, hogy a szlovákiai magyar lakosság érdeklődésének elsősorban a csehszlovák kérdések, Prága és Pozsony felé kell irányulnia. Ennek vonalában áll, hogy a csehszlovákiai hivatásos szlovák, magyar és ukrán együtteseket központi népművészeti együttesé vonják össze. A közös együttesnek az lesz a feladata, hogy az összes etnográfiai területek népdalait, táncait és népviseleteit művészi színvonalon megőrizze. Ennek megfelelően az együttes magyar vonatkozásban is az itteni, a szlovákiai magyar népi hagyományokat fogja ápolni. Lőrincz előadásában hivatkozik a hivatásos népi együttesre, amely bemutató előadása óta Szlovákia különböző vidékein több mint százszor szerepelt. Hibaként említette meg, hogy nem foglalkoztak a nagyszámú műkedvelő és táncegyüttesekkel, mert minden figyelmüket a reprezentációs célokra létrehozott együttes kötötte le. Megemlítem, hogy Lőrincz és a Csemadok vezetőségének többi tagja a hivatásos együttes bemutatkozó előadásán nem vettek részt. Beszélgetések során többen elmondották, hogy Pathó, a Csemadok vezetőtitkára sem segítette az együttest gazdasági téren, noha erre többször módja lett volna. Az együttes vezetője és tagjai sokszor panaszkodtak, hogy a Csemadok nem törődik velük, nem nyújt segítséget munkájukhoz és nem bírálja meg terveiket. Ismeretes az is, hogy a magyar népi együttesek jó munkájukért, különösen a választási előkészületek során a sajtóban dicséretet kaptak. Úgy tűnik, hogy Lőrincz elvtárs a helyi táncegyüttesekkel való foglalkozás hangsúlyozásával a Magyar Népművészeti Együttes megszüntetésének várható visszhangját akarta ellensúlyozni. Megfigyelhető, hogy a Csemadok az irodalmi esték szervezésében is fokozottabban törekszik a csehszlovákiai irodalom népszerűsítésére. Nagy számmal rendeztek olyan irodalmi előadásokat, ahol Zápotocký, Jilemnický, Hviezdoslav és Kalinčiak műveit népszerűsítették. Wollner elvtárs arról tájékoztatott bennünket, hogy az irodalmi propaganda vonalán komoly erőfeszítéseket tesznek a cseh és szlovák irodalom népszerűsítésére a magyar lakosság között (ez iránt azonban nagyon kicsi az érdeklődés). Úgy a magyar nyelvű sajtó, mint a közgyűlés igyekezett az itteni magyar irodalom eredményeire felhívni a figyelmet. Az íróktól, költőktől új műveket kérnek. Egri, Bábi, Szabó Béla és a többiek írásait a Csemadok-szervezetekben olvasómozgalom keretében ismertetik és népszerűsítik. 504
