Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
utasításokat kaptak feladataikat illetően. Kétféle álláspont van a CSEMADOK-kal kapcsolatban. Az egyik szerint szeretnék mint kultúregyesületet szőkébb kulturális térre korlátozni. Viszont a másik álláspont szerint a CSEMADOK pár év alatt túlnőtt az egyesületi kereteken, széles tömegeket tud mozgósítani, ezért fontos lenne, ha tömegszervezeti jellege lenne, és ennek megfelelően kezelnék a Nemzeti Arcvonal tagjai között. A szlovák vezető elvtársak egy része pedig amellett kardoskodik, hogy a CSEMADOK már teljesítette feladatait, fel lehet oszlatni és tagjai, a szervezeteinek tulajdonai kerüljenek át a helyi népművelési szervekhez. Véleményem szeri a CSEMADOK-nak helyes támogatás és irányítás mellett még vannak fontos feladatai a CSEHSZLOVÁKIÁBAN élő magyarok nevelésében, mert még távolról sincs biztosítva az, hogy a magyarlakta vidékeken a magyar nyelvű kulturális nevelés megfelelően folyjon. A nemzeti bizottságokba legutóbb nagy számban kerültek be falun magyar nemzetiségiek, akik befolyást gyakorolhatnak arra, hogy a magyar lakosság számára is biztosítva legyenek mindazok a lehetőségek, amelyek a szlovákok számára megvannak. Nagyobb városokban azonban az 1947-es hamis népszámlálási adatok756 alapján állapították meg a magyar nemzetiségiek arányát a nemzeti bizottsági jelölésekben, pl. a reszlovakizáltakat ténylegesen szlovákoknak tekintették. Pozsonyban a hivatalos közlés szerint pl. csak 4% magyar él, holott az itt élő magyarok száma tárgyilagos becslés szerint legalább 15%. A Pozsonyi Nemzeti Bizottságba Túri Mária személyében csak egy olyan képviselő lett megválasztva, aki hivatalosan magyar nemzetiséginek számit, hasonló a helyzet Nyitrán és a többi kerületben is. Vajda elvtárs közlése szerint sok nehézséget okoz a magyar nemzetiségi nemzeti bizottsági tagoknak az is, hogy nagyobbrészt csak szlovákul folynak az üléseken a tanácskozások, sokan nem értik azt meg és így csak passzív szerepük van ott. Kivételt képez több olyan község, ahol maguk a szlovák vezetők is beszélnek magyarul és ott magyarul is tanácskozhatnak. Azokon a helyeken, ahol többségében magyarok élnek és nem biztosítják megfelelően a hivatalos érintkezéseknél a magyar nyelv használatát, a magyarok részéről mind gyakrabban erélyesen követelik ezt, sőt gyakori eset, hogy a szlovák nyelvű leiratokat, értesítéseket visszaküldik azzal a megjegyzéssel, hogy nem értik a tartalmát. Változatlanul tapasztalható a szlovák vezető körök részéről a türelmetlenség és a bizalmatlanság az itt élő magyarokkal szemben, ezt bizonyítja pl. az is, hogy a CSEMADOK Központ kidolgozott egy előadássorozat-tervet, amelyben a történelmi fejlődésen keresztül konkrét példákkal akadták kimutatni a szlovák és a magyar nép közös harcait a mindenkori elnyomóikkal szemben. Az előadások keretében a huszita mozgalom, a Dózsa-felkelés, a Rákóczi-szabadságharc, az 1848-as szabadságharc, az 1919-es Kommün és az eperjesi Tanácsköztársaság, a két világháború közötti közös harcok szerepeltek. A Pártközpontban nem fogadták el e tervet azzal az indoklással, hogy a CSEMADOK ne a magyar történelemmel, hanem Csehszlovákia történelmével foglalkozzon. Füredi s. k. főkonzul MÓL, PF-TŰK, 5. d., 6/3/szig.titk.l954.l., géppel írt másolat 756 Az utalás minden bizonnyal az 1950. évi népszámlálásra vonatkozik. 476
