Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
számban vonzották az agitációs központba a terület lakosságát, a hiba legtöbb helyen az volt, hogy a kulturális műsorok mellett kissé háttérbe került a politikai felvilágosító munka. A nemzeti bizottsági jelölteket előzőleg a pártszervezetekben választották ki, majd a Nemzeti Arcvonal Akciós Bizottságaiban fogadtatták el, azután foglalkoztak a jelölt személyével nyilvános gyűlések keretében maguk a választók. A jelölésnél elsősorban azokat vették számításba, akik a nemzeti bizottságok munkájában már eddig is megállták a helyüket és a korábban lezajlott viták során kifejezésre jutott velük szemben a lakosság bizalma. A további szempont az volt, hogy a Kommunista Párt megfelelő számaránya mellett érvényesüljön a Nemzeti Arcvonal jellege úgy, hogy a többi pártok, tömegszervezetek, stb. legjobb tagjai is jelölve legyenek. Itt figyelembe vették, főleg Pozsonyban, hogy a tudományos és művészeti élet legjobbjait is jelöljék (Pozsonyban 10 író, három tudós, öt orvos, két pap lett megválasztva). Hangsúlyozták a nők és az ifjúság megfelelő számú jelölését is, azonban ennek dacára aránylag kevés nő lett jelölve és ezek közül is, főleg vidéken sokan visszaléptek. Utasítást kaptak a kerületi járási és helyi választási bizottságok, hogy a jelöléseknél mindenhol vegyék alapul a lakosság nemzetiségi összetételét és ennek megfelelően válasszák ki a jelölteket. A város vagy a falu lakosságának számától függően állapították meg a nemzeti bizottságok létszámát és a választási körzeteket úgy állapították meg, hogy ahhoz kb. 500-1000 választó tartozott. A választási körzet területén több helyen egy egységes választási plakát közepére (amelynek közepén üres hely volt hagyva) rá ragasztották a körzet jelöltjének fényképét és rövid életrajzát. Minden választási körzetben csak a körzet jelöltjének a képe volt kifüggesztve. Ezenkívül az agitkettősök meghívták a jelölő gyűlésekre a választókat, ahol ismertették a jelöltek személyét, múltját és mindenkinek jogában állott véleményt nyilvánítani vele szemben. Az első gyűlésen nem vett részt a jelölt, hogy szabadabban mondjanak bírálatot személyével kapcsolatban és előfordult ekkor sok olyan eset, hogy a választók kifogásolták a jelölt személyét és akkor ki kellett azokat cserélni. A második gyűlésen már a jelölt is személyesen megjelent, röviden ismertette életrajzát, a választók kérdéseket tettek fel neki és ha nem emeltek kifogást személye ellen április 16- ig, akkor azután már nem lehetett mást jelölni. A demokratikus formákat betartották, mert csak akkor lehetett valaki végleges jelöltje választási körzetének, ha a jelölő, illetve a bemutatkozó gyűlésen a választók 51%-a jelen volt és jóváhagyták a jelölést. A harmadik szakasz közvetlenül a választás előtti hetekben folyt le, az agitkettősük ismertették a választások technikai lefolyását, a választók megkapták a szavazásra jogosító igazoló lapokat. Ekkor a jelöltek is személyesen felkeresték a választókat, megismerték a terület problémáit és elmondták a nemzeti bizottságban végzendő munkájukkal kapcsolatos elgondolásaikat. A három hónapos erős agitációs kampány után május 16-án került sor a nemzeti bizottsági tagok választására. A helyi adottságnak megfelelően több választási körzet szavazott egy választási helyen, ahol a Népfront752 választási bizottsága előtt igazolták, melyik választási körzethez tartoznak, annak megfelelően kapott a szavazó szavazócédulákat. A kerületi piros, a járási kék, a helyi szavazócédula fehér volt, rajta a választási körzet jelöltjének a neve. A 400 lakosnál kisebb községekben kilenctagú listára szavaztak. A választóknak módjukban állt a szavazócédulákat a választóbizottság előtt azonnal bedobni az urnába, sőt ennek érdekében volt is egy kis előkészítő munka, vagy pedig bement az elkülönített helyre, ahol szék, asztal, írószerek álltak rendelkezésre és szabad akaratának megfelelően kihúzhatta a jelölt nevét. A választási szabályok szerint csak úgy volt érvényes a 469
