Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Az ünnepi vacsora lelkes hangulatban folyt le, a megjelent szlovák személyek pohárköszöntőikben kihangsúlyozták a magyar népi együttes megalakulásának politikai jelentőségét és a szlovák-magyar barátság és testvéri együttélés kedvező alakulását. Az előadásra és a vacsorára már előzőleg meghívták Ferencsik János Kossuth-dijas karmestert, aki el is jött. Az előadás után a színházban beszélgettem Kugler János elvtárssal, aki közölte velem, hogy a CSEMADOK Elnöksége azért hozta a fenti határozatát, mert nem ért egyet a magyar népi együttes vezetésével és műsorpolitikájával. Szerintük kevés orosz szám van a műsorban, azonkívül olyan a műsor összetétele, hogy az jogosan sértheti a szlovákok érzékenységét. Véleményem szerint - amint a mellékelt műsorból is kitűnik - ez az állítás teljesen alaptalan és jellemző a CSEMADOK vezetésében meglévő opportunista szellemre, mely mind nagyobb ellenszenvet vált ki a CSEMADOK-tagság körében. Kugler elvtárs közlése szerint a vacsorát azért ellenezték, mert a magyar népi együttes nincs olyan anyagi helyzetben, hogy vacsorát rendezzen. Béres elvtárs közlése szerint a vacsora rendezését már előzőleg megbeszélte a CSEMADOK Központban, ahol azt nem ellenezték. Az együttes tagjainak egyébként is kellett volna vacsorát adni és arról volt szó, hogy meghívnak még 10-15 személyt, amely indokolt egy új együttes első sikeres bemutatkozása után. Ezt a többi népi együttesnél is megtették. Béres és Vajda elvtárs közölte azt is velem, hogy Lőrincz elvtárs nagyon helytelennek tartotta azt, hogy Béres elvtárs meghívott engem is Hódiba, mert véleménye szerint ez a szlovák elvtársak előtt félremagyarázásra adhat alkalmat. Bonislavská elvtársnő pedig azt közölte velem, hogy Lőrincz elvtárs minden alkalommal lebeszélő őt arról, hogy a Magyarországról érkező kulturális személyeket kivigyék Hódiba, holott ezek a látogatások nagyon sok konkrét segítséget jelentenek a fiatal tapasztalatlan együttes számára. Lőrincz elvtárs magatartása, melyet rákényszerít a CSEMADOK többi vezetőire is, annak tudható be, hogy fél attól, hogy az itteni magyar személyekkel és szervekkel való kapcsolatunk a szlovák vezető körök előtt azt a látszatot keltheti, hogy ezzel a magyar nacionalizmust erősítjük, holott épen ellenkezőleg, minden alkalmat megragadunk arra, hogy kihangsúlyozzuk a magyar és szlovák dolgozók közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésének fontosságát. Az is lehet, hogy a szlovák vezetők részéről kifogásolták Lőrincz elvtárs előtt azt, hogy érintkezünk a magyar kulturális szervekkel és Lőrincz elvtárs ennek alapján tanúsít ilyen magatartást. Vajda elvtárs közölte velem azt is, hogy f. évi április 8-án Pozsonyban megrendezett magyar irodalmi estre a CSEMADOK Központ vezetői azért nem jöttek el, mert nem értettek egyet azzal, hogy ott csak szlovák nyelvű beszéd lesz. A meghívón és az újságokban mint rendezője az irodalmi estnek a Szlovák írószövetség és a CSEMADOK volt feltüntetve. Béres elvtárs és Vajda elvtárs elmondták, hogy Lőrincz elvtárs állandóan kifogásolja a konzulátussal való érintkezésüket, amelyet kulturális anyag beszerzése végett tartanak fenn velünk. Az új magyar népi együttes körül tapasztalt jelenségek azt mutatják, annak ellenére, hogy hivatalosan eldöntötték a magyar népi együttes megalakulásának szükségességét, azok a szervek, amelyeknek segíteniük kellene őket, közömbösek velük szemben, erre jellemző, hogy nagy harcot kellett folytatniuk, hogy otthont biztosítsanak az együttes számára, azért, hogy zongorát kapjanak, kifogásolták, hogy miért kell az együttes tagjainak csizma, nem biztosították számukra a ruhákhoz szükséges anyagot és megfelelő pénzöszszeget. Az együttes vezetője a ruhaanyagot csak úgy tudta beszerezni, hogy felhasználta a 466
