Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
böző szakiskolák és tanfolyamok megalakításával egyidejűleg nem gondoskodtak tankönyvekről, ami megnehezíti úgy a tanárok, mint a tanulók munkáját és csökkenti a tanulási eredményeket. Sok vita folyt a CSEMADOK körül annak munkájával és feladataival kapcsolatban. Nincs elég világosan meghatározva a CSEMADOK feladata, magukra hagyták őket, így valóban előfordultak olyan hibák a CSEMADOK munkájában, amelyek kifogásolhatók. Pl. kialakult a CSEMADOK-nál egy baloldali szektáns vonal, amely elszigetelt számos CSEMADOK- szervezetet az értelmiségtől és általában a kispolgári rétegektől. A CSEMADOK-szervezetek sok helyen a pártszervezetek munkáját végezték, ami megnyilvánult nemcsak a külsőségekben, de a CSEMADOK-tagokkal támasztott követelményekben is. Mindez annak a következménye, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok nem foglalkoztak eléggé a CSEMADOK munkájával. A CSEMADOK központi vezetői között is nagyon eltérőek voltak a vélemények a CSEMADOK feladatait illetően. Ez a kérdés több alkalommal meg lett vitatva a Pártközpontban is, ahol az volt az álláspont, hogy a CSEMADOK főfeladata a kultúra felhasználásával harcolni a magyar burzsoá nacionalizmus ellen. Több esetben éles bírálatot gyakorolt a párt a CSEMADOK felé a magyaroknál észlelt burzsoá nacionalista jelenségek miatt. Valóban tapasztalható az itt élő magyarok között burzsoá nacionalizmus, azonban helytelen, hogy ezt a kérdést a CSEMADOK reszortfeladataként kezelik, és nem folytatnak egy időben közösen harcot mindenféle nacionalizmus ellen. Kialakult a magyarok között az a nézet, hogy velük szemben a szlovák elvtársak bizalmatlanok és türelmetlenek, ugyanakkor a szlovák részről megnyilvánuló burzsoá nacionalizmus ellen nem lépnek fel kellő eréllyel, főleg csak a csehekkel szemben tanúsított soviniszta magatartásuk miatt gyakorolnak bírálatot a nyilvánosság előtt. Ez különösen az SZLKP X. kongresszusa után volt tapasztalható, amikor Bacílek elvtárs kongresszusi beszámolójában többet foglalkozott a magyarok közti nacionalizmus kérdésével, mint a szlovák burzsoá nacionalisták magatartásával a magyar dolgozókkal szemben. Erről konkrét formában a nyilvánosság előtt keveset beszélnek, de annál többet szűkebb körben és keveset foglalkoznak vele a szlovák sajtóban is. [...] MOL, PF-TÜK, 5. d., 11/szig.titk.1954, géppel írt másolat 460
