Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
őket. Konkrét formában még ekkor sem esett szó a magyar-szlovák viszonyról, az egyenjogúságról minden formában, a kérdéssel inkább csak cseh-szlovák viszonylatban foglalkoztak. A Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség teljes egyenjogúságának kérdését Široký elvtárs vetette fel konkrét formában a KSS pozsonyi kerületi konferenciáján, továbbá Bašťovanský elvtárs ugyanott és különösen Bacílek elvtárs Nyitrán, aki közvetlen beszédében bátorságot öntött a magyarságba, félreérthetetlen módon megmagyarázta, hogy a csehszlovák közös hazában ugyanolyan jogokat élveznek a magyarok, mint bármely más nemzetiség, kifogásolta a kis létszámú tagságot. Jellemző a sajtóra, hogy eddig sem foglalkozott a Csemadokkal, de még ezt a nyitrai beszédet sem közölte le. Ezzel szemben a Csemadok II. közgyűlésével már sokkal bővebben foglalkozik minden napilap, kivonatokban lehozták a beszámolók lényeges részeit és több esetben írtak a Csemadok feladatairól. Már az 1950. évi SZLKP IX. kongresszusa után érezte a Csemadok, hogy ahhoz, hogy hivatását be tudja tölteni, sokkal nagyobb számú tagságra és elsősorban jó káderekre van szüksége. Komolyabb tagtoborzási kampány ez év januárjában indult meg, úgyhogy jelenleg kb. 20.000 tagja van a Csemadoknak. Hogy a tagtoborzás helyes irányban folyt, azt mutatja a tagság szociális összetételéről készült kimutatás: 48% munkás, 20% kis- és középparaszt, 4,3% kisiparos, 9,7% értelmiségi és 18% egyéb foglalkozású (főként háztartásban dolgozó nők, diákok stb.). A nők százalékaránya még mindig nagyon alacsony, itt sok tennivalója van a Csemadoknak. A korhatár szerinti megoszlás: 57% 18-30 évig, 43% 30 éven felüli. A kimutatott kis- és középparaszttagság túlnyomó része, kb. 60%-a a szövetkezeti parasztság soraiból adódik. Ez azonban arról is tanúskodik, hogy a Csemadok még nem találta meg a szoros kapcsolatot a falu még egyénileg gazdálkodó dolgozóival, a kis- és középparasztsággal, és éppen ezeknél kell kifejteni népnevelő munkát. Helyenként van már eredménye ennek a felvilágosító munkának. Az Új Szó munkáslevelezői nap-nap mellett arról számolnak be, hogy egyik vagy másik Csemadokban már megkezdték a harcot a kulákok ellen, kizárták a csoportból a kulákgyerekeket. A másik statisztikai adatból az tűnik ki, hogy többségben vannak a 30 éven aluli tagok. Ennek egyik oka a túlnyomórészt műkedvelő ténykedés, amely természetesen elsősorban az ifjúságot vonzotta. Kétségtelen, hogy a Csemadok nem találta meg a formáit a szélesebb körű népnevelő munkának, ami által több nőt és idősebb korosztályt tudtak volna beszervezni. A Csemadok helyi csoportjainak jelenlegi száma kb. 300, ami azt jelenti, hogy a túlnyomórészt magyarlakta községeknek még csak a fele van beszervezve, de ezek közül is akad passzív helyi csoport. Itt nyílik azután tág tere a jól megszervezett agitációnak és propagandának. Már a tavalyi év folyamán kezdte a központi vezetőség érezni a nagy káderhiányt. Törekedett arra, hogy úgy a járási népnevelőket, mint a központi titkárság szervező munkásait és lehetőség szerint az adminisztratív munkaerőket is a lehető legöntudatosabb munkások soraiból válogassák ki. A hivatásos instruktorok egészen ez év márciusáig előzetes kultúrpolitikai iskolázás nélkül végezték munkájukat. Noha nagyobb hibákat nem is követtek el, mégis égetően szükségesnek mutatkozott egy ilyen kiképzés. Március havában megnyílt az első hathetes kultúrpolitikai tanfolyam, melynek 50 résztvevője majdnem egészen a dolgozó parasztság és munkásosztály soraiból került ki. A tanfolyamot 48 résztvevő végezte el (a kiválasztást a helyi szervezetek végezték) és ezek nagy százaléka jelenleg 371
