Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
tan, burkoltabb formában továbbra is folytatták káros tevékenységüket, továbbra is igyekeztek megbontani elsősorban a cseh és szlovák munkásosztály, a cseh és szlovák dolgozók egységét, valamint ellentétet szítani a magyar és szlovák dolgozók között. A Csemadokról egyszerűen nem vettek tudomást, legfeljebb általánosságban említették mint „egyéb tömegszervezet’’. Nem riadtak vissza attól sem, hogy szövetkezzenek a magyar reakcióval, tudatosan támogassák a magyar nacionalista megnyilvánulásokat (az iskolaügyben pl. hosszú ideig egy volt magyar fasiszta szerkesztette a magyar tankönyveket), hogy ezzel eltereljék a figyelmet az osztályharcról és a proletár nemzetköziség eszméjéről. A megfelelő politikai felvilágosító munka hiányában még a jóindulatú magyar dolgozók között is talajra talált a nacionalizmus és a téves „magyar hazafiság”. Ennek sokféle megnyilvánulási formája volt (pl. Komáromban egy magyar háborús bűnös tárgyalására azok a magyar dolgozók, akik ellen ez a fasiszta politikus sokat harcolt és aki ellen a magyar dolgozók is nem egyszer tiltakoztak, nem mentek el azon a címen, hogy az is magyar és a magyaroknak össze kell tartani; megtörtént az, hogy a Csemadok-pajzsra rátették a magyar és csehszlovák pártjelvényt; volt olyan Csemadok-előadás, ahol csak Rákosi-képet tettek ki; egy somorjai ünnepségen csak magyar zászló volt látható; egy másik községben Csemadok-zászlót készítettek: vörös zászlón arany szalagon Csemadok felirat stb. stb.). A burzsoá nacionalisták politikája és a hiányos politikai felvilágosító munka eredményezte azt, hogy a Szlovákiában élő magyarság a magyar kulákban nem látott ellenséget, de ellenséget látott minden szlovákban, még a volt szlovák proletárban is. Itt kell keresni az okát annak is, hogy a magyar ifjúság nem érezte szükségességét annak, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagja legyen, úgy értelmezték a Csemadokot, hogy ott a helye a magyar ifjúságnak, a cseh vagy a szlovák ifjúságnak meg a ČSM-ben. Ez a vezetőség helytelen irányításának tudható be, ismeretesek a Fellegi-Száraz (Csemadok főtitkár - ČSM magyar osztályának vezetője) viták arról, hogy melyik szervezetnek legyen a tagja a magyar ifjúság. Hasonló volt a helyzet a Živena - Csehszlovák Nők Szövetségével is. Nemcsak hogy a magyar asszonyok nem vettek tudomást arról, hogy létezik egy nők szövetsége, de maga a Živena sem igyekezett bevonni a magyar asszonyokat ebbe a tömegszervezetbe. (Általában még most is úgy ismerik a Živenát, mint a szlovák nők szövetségét, az elnevezése is az egyesülésig Živena - Sväz slovenských žien666 volt.) Ezzel kapcsolatban meg kell említeni azt, hogy a magyar nemzetiségű asszonyok a Csemadokban is nagyon kis százalékarányban szerepelnek (1949-ben 21%, 1950-ben 24%), ezek is nagyrészt a színjátszó csoportok, vagy egyéb érdekcsoportok révén kerültek be a Csemadokba. A Csemadok fejlődése párhuzamosan vonul a burzsoá nacionalizmus elleni harccal. 1950 őszén kezd a Csemadok-tagság bővülni, kultúrpolitikai munkájának minősége kezd javulni, részt vesz egyes akciókban, a szövetkezeti munkában, békeakciókban, sajtóterjesztésben stb. A koreai akcióban spontán kezdték meg a gyűjtést, amit összekötöttek felvilágosító munkával. De a meglevő gátakat csak a CSKP Központi Bizottságának februári, illetve a SZLKP KB áprilisi ülése után sikerült teljesen áttörni, amikor már szétzúzták a burzsoá nacionalizmust, leleplezték az árulókat és az osztályellenséget és nyíltan kipellengérezték 666 Magyarul: Szlovák Nők Szövetsége 370
