Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
a) az állampolgárság kérdésének a rendezése volt a törvényhozás, illetve a törvények végrehajtása során a legfontosabb esemény. 1948. november 17-én jelent meg a 245/1948 sz. törvény a magyar nemzetiségű személyek állampolgárságáról, amelynek végrehajtása az 1949. évben történt meg. A törvény megengedi, hogy azok a magyar nemzetiségű volt csehszlovák állampolgárok, akik a 33/1945 sz. elnöki alkotmányrendelet értelmében csehszlovák állampolgárságukat elvesztették, 3 hónapon belül csehszlovák állampolgársági fogadalmat tegyenek és így új csehszlovák állampolgárságot szerezzenek. A törvény az állampolgárság rendezéséből kizárja azokat, akiknek nem volt csehszlovák állampolgárságuk, tehát pld. csak 1938 után szereztek szlovák állampolgárságot, továbbá azokat, akik a prágai Belügyminisztérium által összeállított névjegyzéken szerepelnek mint olyanok, akik súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen, végül a lakosságcsere kapcsán áttelepítésre kijelölt személyeket. A törvény végrehajtása során megállapítást nyert, hogy a prágai Belügyminisztérium által összeállított és 1516 családfő nevét tartalmazó névjegyzék nem a törvény által előírt szempontból lett összeállítva és így olyanok is kizárattak a csehszlovák állampolgárságból, akik a Csehszlovák Köztársaság ellen nem vétettek. Tekintve, hogy kb. 50.000-re tehető azon áttelepítésre kijelöltek száma, akik a rendelet fenti szakasza következtében állampolgárságot nem kaphattak, a pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal kiadott egy bizalmas rendeletet, mely szerint csak 547 családfő nem kaphat - ezen jogcímen - állampolgárságot. Azonban e bizalmas rendelet ismeretének hiányában - a publikált törvény szövegét tartva szem előtt - sok áttelepítésre kijelölt nem is jelentkezett a fogadalom letételére, s így - ahogy mások is - a határidő elmulasztása következtében kiestek az állampolgárság rendezéséből, esetleg azért is, mert átmenetileg külföldön tartózkodtak. A pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal a törvény által előírt 3 hónapos határidőt záros határidőnek tekintette, később azonban ezt az álláspontját átmenetileg feladta és lehetővé tette pld. a Magyarországon tanuló nagykorú diákoknak az állampolgársági fogadalom utólagos letételét, továbbá utólag engedélyezte a fogadalom letételét azoknál, akiket a belügyminiszteri, illetve a Belügyi Megbízotti Hivatal névjegyzékének felülvizsgálása során a névjegyzékről letöröltek és kivételes esetekben akkor is, ha a határidő elmulasztása indokolt volt. Újabban az utólagos fogadalom letételének gyakorlatától újból eltér a pozsonyi megbízotti hivatal, de lehetővé teszi az általánosnál kedvezőbb, illetve enyhébb feltételek mellett a honosítást. A szlovákiai magyarok csehszlovák állampolgársági kérdésének részletezését a 3. sz. melléklet tartalmazza. Az állampolgársági törvény végrehajtása során újból aktuálissá vált a reszlovakizáció kérdése, illetve tulajdonképpen ekkor került sor a reszlovakizáció tömeges végrehajtására. A reszlovakizáció főcélja elszlovákosítás, a nemzetiségi statisztika megváltoztatása volt, és míg 1949-ig csak a jelentkezések történtek meg és a reszlovakizáció elfogadása csak kivételes esetekben történt meg, addig 1949-ben, amikor annakidején a reszlovakizációra jelentkezettek is tömegesen jelentkeztek - mint magyar nemzetiségűek - a 245/1948 sz. törvény alapján állampolgársági fogadalom letételére, kézbesítették ki részükre a reszlovakizációt elfogadó határozatot és nem engedélyezték az állampolgársági fogadalom letételét. 302
