Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
75 Prága, 1950. február 28. Részlet a prágai követség 1949. évi összefoglaló jelentéséből. 42/szig.biz.-1950 Szigorúan bizalmas. Prága, 1950. február 28. Tárgy: 1949. évi összefoglaló jelentés. 1 melléklet (5 pld.-ban) Mellékelten felterjesztem öt példányban az 1949. évről készült összefoglaló jelentést. A jelentés egy példányát a pozsonyi főkonzulátusunknak is megküldtem. Szkladán s. k. követ Magyar-csehszlovák viszony A magyar-csehszlovák viszony alakulása történelmi bizonyítéka annak, hogy a népek közötti ellentéteket csak a munkásosztály uralma képes likvidálni. A két ország évszázadokon át idegenül élt egymás mellett. Érdekellentéteik nem a népeik közötti ellenségeskedésből eredtek, hanem a hatalmon lévő burzsoá osztályuralom jellegében gyökereztek. A múlt viszályai úgy tűnnek el, amint erősödik a munkásosztály hatalma. Különösen szemléltetővé válik ez, ha a felszabadulás óta eltelt időt nézzük, főleg pedig az elmúlt esztendőt. A nacionalizmus fegyverével harcoló osztály nem játszik többé szerepet az államélet irányításában. Maradványaik - főleg Szlovákiában - még éreztették hatásukat úgy politikai, mint kulturális téren, ami akadályokat gördített a problémák rendezése elé, de tartós sikereket már nem tudtak elérni. Bár szerepük nem kicsi és tömegük sem lebecsülendő, de a fejlődés iránya halálra ítélte őket, mert a haladás kerékkötőivé váltak. A munkásosztály hatalma egyre szilárdabbá vált és a proletár internacionalizmus olyan követelményeket támasztott, amelyek szükségszerűen eredményezik a magyarcsehszlovák vitás kérdések rendezését. A két ország belső életében végbemenő döntő változásokon kívül a külpolitikai helyzet alakulása is elősegítette a kérdések rendezését. A Szovjetunió vezette béketábor láncában nem lehet olyan rés, amely alkalmas lenne arra, hogy a közös ellenség éket verjen a béke frontjába. Januártól kezdve már világosan látni lehetett, hogy a szorosabb kapcsolatokon túlmenően a szövetségi szerződés megkötése sem áll távol. A csehszlovák sajtó ilyen értelemben napirenden írt és a magyar népi demokrácia eredményei széles publicitást nyertek a lapok hasábjain. Nem kerülték el hangsúlyozni a különbséget a Horthy-Magyarország és a demokratikus Magyarország között, rámutatva a felszabadulás utáni politikai helyzetre, melyet a szükséges bírálatokon túlmenően nem követett kötelező önbírálat. Ezt látjuk a szövetségi szerződés parlamenti tárgyalásán is, amikor Werbőczytől kezdve a felszabadulásig kielemezték a magyar nép sorsát és ítéletet mondtak a népelnyomó rendszerek felett, anélkül, hogy megtalálták volna azokat az okokat, amelyek a felszabadulás után csehszlovák részről is komolyan hátráltatták a két 289
