Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
ország közeledését. A szlovák kommunista párt decemberi ülésén elszigetelt formában már előtérbe került a párt funkcionáriusainak viszonya a nemzetiségi kérdéshez, amit más oldalról destruktív felszólalásnak minősítettek. Az eddigi nemzetiségi politikájuk revízió alá vétele elősegítette volna, hogy szabaduljanak attól a nemzetiségi politikától, melyet a beneši sovinizmustól örököltek. Fierlinger az önigazolás fegyveréhez nyúlt, amikor szeptemberben azt mondotta, hogy a magyarokkal szemben olyan politikát kellett folytatni, amit éppen vittek, mert különben elvesztették volna tömegeiket. Ehhez a marxista állásponthoz szó fér. A sajtó jelentőségét hangsúlyozni kell, mert - különösen júniusig - a magyar népi demokrácia politikai, kulturális és gazdasági életét hosszabb-rövidebb cikkekben ismertette az olvasó előtt és előkészítette a talajt a barátsági szerződés megkötésére. A cikkek mindenkor alkalmasak voltak arra, hogy a csehszlovák nép tárgyilagos információt kapjon a magyarországi eseményekről. Nem hagyható figyelmen kívül a magyar-csehszlovák viszony évi kiértékelésénél az a körülmény, hogy a csehszlovák kormány „nagy felelősségvállalásnak” tekintette meggyőzni a csehszlovák népet arról, hogy sem a mai népi demokratikus Magyarországtól, sem a Csehszlovákiában élő magyarok ellenséges tevékenységétől nem kell félni. A szlovákiai magyarok egyenjogúsítása előlegezett bizalom volt, amelyet abban a reményben határoztak el, hogy a magyar dolgozók érdemességüket bebizonyítják. Ezzel a közleménnyel egy időben a szlovákiai magyarok megkezdték a hűségfogadalom letételét. A három és féléves jogfosztottság állapota véget ért és a magyar nemzetiségű lakosság túlnyomó többsége elnyerte a csehszlovák állampolgárságot. Az állampolgársági esküt kb. 1500 családfő nem tehette le, akiket a belügyminiszter rendelete ettől eltiltott. A Csehországból hazatértekre a fogadalom letételénél nem mindenütt voltak tekintettel, ami növelte a csehszlovák állampolgárság nélküliek számát. Összegezve, jelenleg a szlovákiai magyarok közül csehszlovák állampolgárok: a) akik a 245. sz. törvény alapján állampolgársági fogadalmat tettek, b) az aktív magyar antifasiszták, akik a 33. sz. rendelet 2. cikke alapján megkapták, c) az átcsatolt három község lakosai a békeszerződés alapján. Az állampolgársági törvény nem rendelkezett a vagyoni restitúció ügyében, a jogfosztó 108-as rendeletet nem helyezte hatályon kívül. A 84/1949. április 7-i törvény csak lényegtelenül módosítja a 108-as törvény rendelkezéseit, de a diszkriminációt még fenntartja, úgyhogy még áprilisban csehszlovák állampolgárságú magyarok vagyonát kobozzák el. Az állampolgárság megadása csak kezdete volt a politikai egyenjogúsításnak, amely az év folyamán gyors ütemben halad a teljes megoldáshoz. Az év elején a magyarok diszkriminációja még fennáll. Ezt bizonyítja a csehszlovák Nemzetgyűlés 63/1949 számú törvénye is, amely nemzetiségre való tekintet nélkül minden közalkalmazottra vonatkozik, ennek ellenére a magyar nemzetiségűekkel szemben diszkriminációs rendelkezéseket tartalmaz. A magyar antifasiszták bevonása a nemzeti bizottságokba már azt bizonyítja, hogy a politikai életben való részvételt lehetővé tették. Erre az időre esik a deportált magyarok hazatérése és letelepítése is. Hazatérésük nem volt előkészítve, nem gondoskodtak előre elhelyezésükről sem, a vagyoni restitúciót pedig fából csinált osztályharc-politikával akarták megoldani, egyszerűen úgy, hogy a volt deportáltakat kielégítik a magyar kulákok vagyonából, a magyar deportáltak vívjanak osztályharcot a magyar kulákok ellen. Egy csapásra két legyet akartak ütni, elhelyezni a deportáltakat és megoldani a magyar kulákkérdést is. De a marxizmus nem ismer ilyen osztálypolitikát. Ez a tipikus eset, amelyre azt mondja Sztálin elvtárs: „Ha ez a politika sikerül, óriási bajt okoz a proletariátusnak, ez a legkomolyabb akadálya annak, hogy az állam összes 290
