Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
családfő tér vissza, a család megmarad eredeti lakhelyén. 43 hasonló esetről szereztem tudomást. A deportáltak túlnyomó többsége 5 holdon aluli szegény paraszt volt és az eredeti lakhelyére visszatért 9691 családból - tudomásom szerint - 2285 család (23,51%) nem kapta vissza eredeti ingatlan vagyonát. Ezek között szerepelnek azok is, akik ingatlanaikat részben kapták csak vissza. Azok száma, akik lakóházaikat nem kapták vissza, kb. 800-900-ra tehető. A deportáltak elszállításakor csak bútoraik és személyi szükségleti tárgyaik egy részét vihették magukkal és vissza kellett hagyniok teljes gazdasági élő- és holt felszerelésüket. A felszerelés és különösen a kisebb állatok egy része - a karhatalommal történt deportálás zavaros óráiban - eltűnt, a többi felszerelést pedig leltárba foglalva egy bizalmi személynek - rendszerint külföldről visszatelepített szlováknak, sok esetben északszlovákiai telepesnek - adták át. Később ezeket a felszerelési tárgyakat a bizalmiaknak juttatták, az élő állatok nagy részét pedig az állami gazdaságok vették át. A mai napig - szórványos esetek kivételével - a deportáltak nem kapták vissza a leltár szerint másnak juttatott élő- és holt felszerelést, a leltár nélkül más tulajdonába jogtalanul jutott felszerelést azonban - amennyiben az eredeti tulajdonos hollétét megtudta állapítani - visszaadták. Információm szerint foglalkoznak a deportálásból visszatértek birtokaik megműveléséhez szükséges élő- és holt felszereléssel való ellátásával, azonban csak az látszik valószínűnek, hogy az állami birtokoknak juttatott felszerelést adják vissza természetben, az egyéneknek juttatott élő- és holt felszerelést azonban természetben nem adjak vissza, hanem a juttatási árakat térítik csak meg az érdekelteknek. Meg kell jegyeznem azt, hogy a juttatási árak alig haladták meg a tényleges érték 10%-át. 30.000.- Kčs értékű teheneket 3-4.000.- Kčs árakon juttattak. Azok a deportáltak, akik ingatlan vagyonukat visszakapták, most felszerelés nélkül rokonaik és ismerőseik segítségével gazdálkodnak. Súlyos nehézséget okoz azonban, hogy gyakori beadványaik és kérelmeik ellenére a hatóságok tőlük - ugyanúgy, mint mindenkitől - az ingatlanok nagyságának arányában követelik a húsbeszolgáltatást, sőt ennek nem teljesítése miatt zaklatásnak, büntetéseknek vetik alá őket. A kivetett büntetések erőszakos behajtásáról tudomással nem bírok s így valószínűnek látszik, hogy a hatóságok figyelembe veszik ezen személyek nehéz helyzetét, de tartózkodnak az érdekeltekre kedvező rendelkezések kiadásától, ami esetleg precedensül szolgálhatna másoknak is. A deportálásból visszatértek, de még véglegesen elhelyezést nem nyertek érdekében két vonalon indult meg eljárás: 1. ) Hivatali vonalon Dr. Čech János,480 a Szlovák Telepítési Hivatal elnöke az 1.) alatt fordításban csatolt utasítást adta ki abból a célból, hogy a deportáltak vagyonában lévő és a lakosságcsere kapcsán Magyarországról áttelepített szlovákokat hogyan kell másutt elhelyezni. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani azt, hogy maga az utasítás szövege is, de még inkább a gyakorlati végrehajtás olyan, hogy ténylegesen a deportált házában elhelyezettek közül csak azt mozdítják ki, aki ezt önként elfogadja. Sérelmes az utasítás 5. pontja is. 2. ) Pártvonalon a KSS komáromi járási titkársága a 2.) alatt csatolt utasítást adta ki. Az utasítás l.a pontja - tekintettel az általánosító meghatározásokra - azon veszélyt rejti magában, hogy a helyi s ma még gyakran soviniszta, elfogult végrehajtó szervek ismételten 480 Ján Čech 192
