Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
még akkor sem, hogyha saját volt tulajdonáról van szó, amit jogerősen elkoboztak” (2. alatt mellékelve).445 Kifejtettem, hogy a deportálásból visszatértek esetében nemigen lehet szó „jogerős elkobzásról”, ui. a 88/45 Sb. számú elnöki dekrétum (aminek alapján a munkaszolgálatosokat Csehországba szállították) nem mondja ki a munkaszolgálatra behívottak vagyonának elkobzását, ami természetes is, hiszen csak arról intézkedik a rendelet, hogy a munkaerő - ideiglenesen - oda irányítsa, ahol a nemzetgazdaság érdeke azt elsősorban megkívánja, s nemcsak a magyarokra vonatkozik. S már az a mód is, ahogy ezen rendeletet a magyarok ellen felhasználták, ellenkezett a rendeletnek nemcsak betűivel, hanem szellemével is. Itt megjegyezte Bašťovanský elvtárs, hogy nem is a rendeletre való hivatkozással történt ezek vagyonának elkobzása, hanem a 104 és 108-as rendeletek alapján. Válaszomban kifejtettem, hogy ez ellenkezett azzal a kötelezettséggel, melyet Clementis külügyminiszter vállalt az 1946. február 27-én kötött megállapodásban. Továbbiakban Bašťovanský elvtárs azon véleményét fejtette ki, hogy a deportálások éppen azért történtek meg, mert ebben a megállapodásban foglaltakat nem tartották be. Azt válaszoltam, hogy az egész lakosságcsere ennek a megállapodásnak az alapján lett lebonyolítva és a csehszlovák hatóságok respektálták is az idézett megállapodásban vállalt kötelezettségeket, amit a deportáltak esetében az a körülmény bizonyít a legjobban, hogy a deportáltak által elhagyott ingatlanokat egészen az utóbbi időkig nem is juttatták, csak megbízottakat ültettek az ingatlanokba. Ezen ingatlanok juttatása csak 1948 második felében történt meg. Ezt elfogadta Bašťovanský elvtárs is, sőt hozzáfűzte, hogy tudomása van arról is, hogy még 1949 elején is adtak ki juttatási határozatokat. Megjegyeztem végül, hogy nem a jogász szempontjából kívánok a kérdéssel foglalkozni, hanem csak az vezet, hogy ez az állandó nyugtalanságot okozó kérdés megoldást nyerjen, s hogy nem tartom lehetségesnek a kérdést véglegesen megnyugtató módon másképpen megoldani, mint a juttatottak elhelyezésével és az eredeti tulajdonosoknak való restituálásával. Bšťovanský elvtárs azt válaszolta, hogy a kérdés őket is erősen foglalkoztatja, a legjobb elvtársakat küldik ki a helyszínre az ügyek rendezésére, de nem tartaná helyesnek azonos rendszabályokat alkalmazni mindenütt, hanem a konkrét kívánalmaknak legjobban megfelelő megoldásokat alkalmazzák, az adott viszonyoknak megfelelően. A helyszínben bevonják az ott ismerős magyar elvtársakat is és együtt állapítják meg a teendőket. Különben sem illetékes e kérdésben egyedül dönteni, fel fogja vetni az illetékes tényezők előtt. Megjegyezte a továbbiakban, hogy az általam hozzájutatott feljegyzéseket mind kivizsgálják - s azok túlnyomó többségükben a valóságnak megfelelnek, és az orvoslásuk is megtörténik. A legutóbbi levelemben foglaltakra vonatkozólag is (105/pol/49 szám alatt másolatban felterjesztve) már kapott értesítést Falt'an földművelésügyi megbízottól, hogy a vagyonelkobzó végzések hatálytalanítására a szükséges lépések megtörténtek. II. Bemutattam Bašťovanksý elvtársnak az 1949. február 23-án meghozott 63/49 számú törvén szövegét (felterjesztve 114/pol/49 szám alatt) és ismertettem vele azokat a hátrányos megkülönböztetéseket, melyeket a magyar nemzetiségűekkel szemben tartalmaz (a 114/pol/49-hez csatolt feljegyzés alapján).446 Vázoltam, hogy annak ellenére, hogy szám 445 Az irat mellett megtalálható nemcsak a cikk magyar fordítása, hanem szlovák nyelvű eredeti lapkivágata is. 446 Lásd a 24. sz. dokumentumot. 155
