Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
szerint az csak nagyon kevés magyar nemzetiségű személyt fog érinteni, hiszen azok - kevés kivételtől eltekintve - állami alkalmazásban meg nem maradhattak, mégis általános megütközést váltott ki az itt élő magyarságban - már csak azért is, mert még mindig a 33/45 Sb. számú elnöki rendeletre támaszkodik, mintha a 245/48 Sb. számú rendelet még meg sem jelent volna. Bašťovanský elvtárs röviden átolvasta a rendeletet, majd közölte, hogy ő ezt a rendeletet nem is ismerte, át fogja tanulmányozni, s ha szükséges lesz, az illetékesek figyelmét fel fogja hívni rá, de előre is a leghatározottabban kijelenti, hogy ebből kifolyólag egy magyar nemzetiségűnek sem lesz bántódása, s ha mégis tudomásomra jutna, hogy valakit joghátrány ért, úgy közöljem vele, a szükséges intézkedéseket maga fogja foganatosítani. III. Végül érdeklődtem, hogy a legutóbbi megbeszélésünk óta (104/pol/49)447 történtek-e intézkedések az ott felvezetett problémákkal kapcsolatban, elsősorban a magyar nemzetiségű tanítókat illetőleg. Azt válaszolta Bašťovanyký elvtárs, hogy a kérdésről többször tárgyalt már Novomeský iskolaügyi megbízottal, s létre is jött megállapodás, bár nem abban a formában, ahogy én konkrétan javasoltam (ti. minden magyar nemzetiségű tanítónak átképző tanfolyamokra való behívása, szelektálása), hanem egyéni - előzetes elbírálás alapján csak azokat a tanítókat fogják átképző tanfolyamokra behívni, akikre vonatkozólag jó információkat nyernek. Lényegileg ugyanazokat az érveket ismételtem el, mint a legutóbbi megbeszélésen (104/pol/49 számú jelentés) kifejtettem, hogy semmi esetre sem tarthatom azt egy megnyugtató megoldásnak, mert nincs semmi garancia arra, hogy objektív elvtársak fogják a véleményezéseket megadni és sokszor a legjobb indulatú elvtárs sem alkalmas arra, hogy objektíve tudjon megítélni egy olyan személyt, aki évek óta, bizonytalanságban lévén, nem igen sok bizonyítékátadhatta baloldali magatartásának, annál kevésbé sem, mert hiszen sem a párt, sem a szakszervezet nem fogadta be őket. E kérdésben vita alakult ki, hangoztatva Bašťovanský elvtárs, hogy minden reakciós megmozdulás mögött elsősorban a tanítók és papok állottak, s ezekre nem lehet az ifjúság nevelését bízni. A már ismert érveken kívül kifejtettem, hogy az innen áttelepített tanítók nagyon megfelelő magatartást tanúsítanak, s kizártnak tartom azt, hogy az ittlevők rosszabbak legyenek az áttelepítetteknél. Itt megjegyezte Bašťovanský elvtárs, hogy legutóbb [az] egyik traktorállomás legjobb traktoristáját maga tüntette ki, aki elmondotta neki, hogy eredetileg magyar tanító volt, s ez is bizonyítja, hogy jó elemek is vannak az itteni magyar nemzetiségű tanítók között, s reméli, hogy ki is fogják tudni őket válogatni. Búcsúzóul megköszönte a neki átküldött magyar vonatkozású anyagot azzal, hogy nagyon jól fel tudja azt használni. A megbeszélés barátságos, elvtársias hangon kb. egy óra hosszáig tartott. Vándor József I. o. konzul 447 Lásd a 23. sz. dokumentumot. 156
