Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
25 Pozsony, 1949. április 12. Vándor József I. osztályú konzul jelentése Štefan Bašťovanský szlovák pártfőtitkárnál tett újabb látogatásáról. 118/POI/49 Pozsony, 1949. április 12. Előadó: Vándor József I. o. konzul Tárgy: Látogatás Bašťovanský KSS-főtitkárnál. Jelentem, hogy folyó hó 12-én 10 órakor felkerestem Bašťovanský elvtársat, a KSS főtitkárát. I. Az 1) alatt mellékelt feljegyzésben foglaltak alapján kifejtettem azon álláspontomat, hogy feltétlenül a köznyugalom helyreállását akadályozza az, ha olyan esetekben, amikor az érdekelt felek megállapodnak egy mindenkit kielégítő megoldásban - a helyi hatóságok akadályokat gördítenek a realizálás elé. Bašťovanský elvtárs válaszában közölte, hogy ilyen megállapodások realizálását - bár hivatalosan nem segíthetik elő - legtöbb esetben engedélyezik, illetve „behunyják szemüket”. Olyan értelmű utasítás kiadását azonban, hogy a hatóságok ezen akciókat támogassák - veszélyesnek tart kiadni, mivel ez azt az eredményt válthatná ki, hogy még azok a deportálásból visszatértek is, akik belenyugodtak már abba, hogy másutt kaptak életlehetőséget, esetleg szintén olyan követelményekkel állanának elő, hogy volt ingatlanaikat kapják vissza. Ebben az esetben pedig óriási nyugtalanság keletkezne a szlovák juttatottak között. Továbbiakban előadtam, hogy a Široký elvtárssal és a vele folytatott beszélgetések alapján mindent elkövettem arra vonatkozólag, hogy a hozzám fordulókat meggyőzzem: nyugodjanak bele abba a ténybe, hogy nem a volt ingatlanaikat kapják vissza, hanem a helyett mást, azonban ezen igyekezetem éppen olyan sikertelen volt, mint amilyen sikertelen volt és lesz bárki másnak minden erre vonatkozó igyekezete. A deportálásból visszatértek mind kis - 5 holdon aluli gazdálkodók, illetve földtelen - földmunkások, akik sokszor 15-20 éves munkájuk eredményeképpen építettek maguknak egy kis házikót, és lehetetlen velük elfogadtatni azt, hogy ehhez bárki másnak joga lehetne. Ma is úgy tekintenek erre, mint a sajátjukra, s aki azt használja, azt bitorlónak nézik. Gyakran előfordul, hogy ma is ezek fizetik az ingatlanok után az adókat, javítják a házakat, ápolják a gyümölcsfákat s a bentlakó juttatottak is - majdnem minden esetben - ezt természetesnek találják, sőt ők azok, akik az adófelszólításokat, a biztosító intézet fizetési meghagyásait a volt tulajdonosnak juttatják el. Azon meggyőződésemet fejtettem ki, hogy a juttatott is érzi azt, hogy nem ő a gazda és ennek következtében a reábízott ingatlanokat nem gondozza s éppen azért ő is sokkal szívesebben venné, ha egy olyan ingatlant kapna a helyett, amelynek volt tulajdonosa nem áll állandóan zavaróan mögötte, aki nem tartja - a jövőjét illetőleg - bizonytalanságban. A továbbiakban felhívtam Bašťovanský elvtárs figyelmét az érsekújvári beszédének azon kitételére, amelyet Major elvtárs is idézett a „Problémák megoldódnak” című cikkében (Pravda, április 8.): „senkinek nem áll jogában hozzányúlni másnak a vagyonához, 154
