Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
elvi jelentőségű ügyekben pedig közvetlenül hozzá fordulok. A hozzám forduló panaszosokat szintén Fábry elvtárshoz irányítom. ígéretet kaptam arra vonatkozólag, hogy az átadott ügyeket kivizsgálják, intézkedésük eredményét pedig velem közük. A hivatalomban levő - régebbi keletű - ügyekről készült feljegyzések átadását nem látta célszerűnek, mivel ezek feldolgozása túl sok munkát adna, s a folyó ügyek elintézése is meghaladja erejüket. A tárgyalásnak inkább beszélgetés jellege volt; vita csak az értelmiség - s főleg a tanítókkal kapcsolatban kifejtett álláspont körül alakult ki. E kérdésben (ugyanúgy, mint Široký elvtárs is) Bašťovanský elvtárs mereven kitartott amellett, hogy az itteni magyar értelmiség reakciós, soviniszta, s úgy az itteni magyar tömegek demokratikus átnevelése, mint a szlovák-magyar lakosság közötti megfelelő légkör kialakítása szempontjából is a leghelyesebb: nem adni ezeknek lehetőséget arra, hogy a tömegekre befolyásukat érvényesíthessék, azaz nem szabad a magyar ifjúság nevelését magyar tanítókra bízni. Lényegében ugyanazokat az ellenérveket hoztam fel, mint a Široký elvtárssal folytatott megbeszélésen. Kifejtettem, hogy éppen az iskolakérdés - a magyar tanítók foglalkoztatása a magyar iskolákban a legdöntőbb kritérium a magyar tömegek előtt, amelyen keresztül megítélik, hogy mennyi a valóság a hirdetett egyenjogúsításból, s vajon választaniuk kell-e nemzetiségük szabad megvallása, anyanyelvűk szabad gyakorlata és a nyugodt, zaklatástól mentes élet között. Kihangsúlyoztam, hogy véleményem szerint addig, amíg a két alternatíva között kell választani, addig találhatnak olyanokat tömegesen, akik mindennek alávetik magukat, ami kötelező, de semmi körülmények között sem fogják ezek a tömegek magukat szabad, egyenjogú állampolgároknak érezni, nem fogják ezt az országot a magukénak tekinteni - egyszóval abban az áldozatokat, önfeláldozást igénylő munkában, melyet a szocializmus felépítése igényel, nem fognak lelkesedéssel részt venni. Természetesen szabad prédák lesznek mindenfajta káros propagandának. A magyar tömegek józan része megérti azokat a nehézségeket, amelyek a magyarok egyenjogúsításával kapcsolatban felmerülnek. Azért, mert a problémák nagy részének a magyarokra nézve kedvező elintézése másokra nézve - éppen anyagi vonatkozásuk miatt - természetszerűleg kedvezőtlen. A magyar tanítóknak beállítása azonban a magyar iskolába ilyen ellenállást nem válthat ki - eltekintve természetesen azoktól, akik ma is a magyarok erőszakos elszlovákosítását kívánják keresztülvinni. Bašťovanský elvtárs válaszában kifejtette, hogy az érsekújvári értekezleten (ismertetve az Új Szó március 26-i számában)443 elhatározottak e kérdésre is megoldást adnak, ti. a közeljövőben átszervezésre, illetőleg magyar antifasisztákkal kiegészítésre kerülő területi, járási és helyi nemzeti bizottságok - az ott lévő magyarok kezdeményezésére - kellő súllyal léphetnek fel esetleg az arra érdemes magyar tanítók foglalkoztatását illetőleg. Akkor amikor kihangsúlyoztam, hogy a magyar antifasisztáknak a nemzeti bizottságokba való bevonását komoly lépésnek tartom, mégis annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy ez a tény egymagában még nem látszik elegendőnek a kérdés megoldására - mert túl sok függ a bizottságokba bevont elvtársak egyéni kezdeményezésétől, inkább valami központi intézkedéssel volna a kérdés megoldható - esetleg olyan formában, hogy 443 Az érsekújvári értekezletről szóló ismertetés A szlovák és magyar dolgozók együttes munkakonferenciája címmel jelent meg. 149
