Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
az összes magyar tanítót átképző kurzusokra hívnák be, úgyhogy a következő iskolaév megnyitásakor már megfelelően átképzett és szelektált magyar tanítóval lennének a magyar iskolák megnyithatók. Bár Bašťovanský elvtárs azt válaszolta, hogy a kérdésről fog tárgyalni Novomeský iskolaügyi megbízottal - mégis az volt a benyomásom, hogy a kérdés felvetése kellemetlenül érintette és hogy nem tetszik neki az a gondolat, hogy magyar tanítók foglalkozzanak a magyar gyerekekkel. Bár nem ezzel kapcsolatban hangozott el, mégis jellemzőnek tartom azon megjegyzését, hogy nem tulajdonítana annak különös jelentőséget és a szlovák kom. párt nem interveniálna a miatt, ha a magyarországi szlovák kisebbségben megindult asszimilációs folyamat folytatódna. A magyarországi szlovák kisebbség beolvadása egész természetes folyamat. Akkor amikor kijelentettem, hogy az MDP mindent elkövet, hogy elhárítsa azokat az akadályokat, amelyek a magyarországi szlovák kisebbség szabad, nemzeti kultúrájuk kiélését gátolják, azt válaszolta, hogy természetesen a szlovák KP is azt kívánja tenni az itteni magyar kisebbséggel kapcsolatban. A beszélgetés során sajnálatának adott kifejezést, hogy az MDP vezető elvtársai még ma sem értik meg a szlovák KP nemzetiségi politikájának helyességét. Megemlítette, hogy az MDP alakuló kongresszusa alkalmával erről a kérdésről kénytelen volt Rákosi elvtárssal is vitába szállni, aki azt állította, hogy Benešék felhasználták a kommunistákat arra, hogy soviniszta elgondolásaikat keresztülvigyék, holott az történt, hogy már Moszkvában is a csehszlovák emigrációnak e kérdésben határozott álláspontja volt - mely a „kassai programiban nyert kifejezést. Csak azt a megjegyzést fűztem ezen kijelentéséhez, hogy még abban az esetben is, ha ez történt, nem tartom célszerűnek, ha a KP jelenti ki magát a megtörténtek kezdeményezőjének, mert megnyerni a kom. pártnak, a szocializmus építésének a dolgozó magyar tömegeket (akik átszenvedték ezeket az esztendőket) csak úgy lehet, ha bebizonyítják nekik, hogy a szocializmus lehetetlenné teszi azt, hogy valaki - nemzetisége miatt - hátrányosabb helyzetbe kerüljön a másiknál. Addig amíg a magyar tömegek nem győződnek meg erről, minden kedvező, pozitív intézkedést csak politikai kényszer következményének tudnak be, mely nem a rendszer természetéből adódik - hanem esetleg csak átmeneti jellegű - s így bizonytalanságban maradnak, bizalmatlanságuk pedig nem alkalmas eszköz arra, hogy lelkesedéssel lehessenek bevonhatók a szocializmus építő munkájába, ellenkezőleg ki lesznek szolgáltatva mindennemű reakciós - ellenforradalmi propagandának. Válaszában Bašťovanský elvtárs kijelentette, hogy elhatározott szándékuk, hogy a dolgozó magyar tömegek ne érezzenek semmiféle hátrányos megkülönböztetést, ez azonban nem vonatkoztatható a sovinisztákra. Azt válaszoltam, hogy addig, amíg a munkásság azt látja, hogy papját-tanítóját azért fosztják meg egzisztenciájától, mert magyar - addig azokban mártírokat fog látni - s így azok befolyása rájuk csak növekedhet. Ha viszont azt fogja tapasztalni, hogy a reakciós papokat-tanítókat (magyarokat, szlovákokat egyaránt) távolítják el, úgy ezt örömmel fogja akceptálni. Ugyanez vonatkozik a magyar kulákokra is, akikben sorstársakat látnak addig, amíg nem ugyanúgy járnak el velük szemben, mint a nem magyar kulákokkal. Ismételten kértem Bašťovanský elvtársat, hogy tájékoztasson az általam átküldött ügyekben tett intézkedéseikről, s hogy megfelelő utasításokkal lássa el az intézkedésekre 150