Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
hogy az odatelepftett szlovákok tömegesen akarták otthagyni telephelyeiket, aminek következményeit - a kezdődő tavaszi munkálatokra való tekintettel nagyon veszélyesnek ítélte meg. Ennek kapcsán megemlítette, hogy több helyen előfordult, hogy éjszakai demonstrációkat rendeztek azok házai előtt, akik deportáltak ingatlanait kapták meg, különféle jelszavakat írtak házaikra azzal a céllal, hogy azok megfélemlítve hagyják ott telephelyeiket - nem eredmény nélkül. Ezek az akciók természetszerűen szükségessé tették bizonyos óvintézkedések foganatosítását. Közölte, hogy tudomással bírnak arról,.hogy ezen telepes-ellenes akciók mögött bizonyos reakciós - főleg értelmiségi - elemek állanak s ez indokolja azt, hogy ezekkel szemben még nagyobb óvatossággal kénytelenek eljárni. Felhívtam figyelmét arra, hogy akkor, amikor a fizikai dolgozók irányában tett pozitív intézkedések következményeképpen - ezek ma pozitív álláspontot foglalnak el a kormányzattal szemben - az értelmiségiek irányában még semmi ilyen intézkedés nem történt s így természetes az, hogy azok talajtalanok, bizonytalanságban élnek s hamarább kaphatók minden kilengésre. Azonban ha megkapják az életlehetőségeket itt, ha látják azt, hogy sorsukkal tőrödnek, illetve ez a rendszer nem ellenük irányul - akkor ezek is alkalmassá válnak a demokratikus átnevelésre s így a magyar sovinizmus méregfoga lenne kihúzható. Ezzel kapcsolatban felhívtam Široký elvtárs figyelmét arra, hogy - véleményem szerint - a szlovákiai magyarok sovinizmusa egyoldalúlag meg nem szüntethető, mert amíg a másik oldalon ez a sovinizmus megnyilvánul, addig ez automatikusan kiváltja a magyarok részéről is, és - sajnos, meg kell állapítani azt, hogy - ugyanakkor, mikor illetékes tényezők elvi síkon harcolnak a sovinizmus ellen, nem foganatosítanak megfelelő intézkedéseket, hogy a még ma is - főleg a vidéki hatóságok részéről - gyakran megnyilvánuló megkülönböztető eljárások megakadályoztassanak, illetve egyes túlkapások esetén retorziók alkalmaztassanak. Felhívtam Široký elvtárs figyelmét arra, hogy azon intézkedés, hogy a magyar iskolák felállításának előkészítésével egyidejűleg szlovenszkói viszonylatban általánosan megkezdték a magyar nemzetiségű tanítók fizikai munkába való beosztását - azt a hatást váltotta ki a magyarok tömegeiben, illetve azt látszott bizonyítani, hogy egyrészt egy újabb diszkriminációs intézkedést foganatosítanak, azaz magyart csak fizikai munkával engednek foglalkozni, másrészt pedig egy látszatengedmény szlovák részről a magyar iskolák felállítása, hiszen itt csak nem magyar tanítókat engednek tanítani, azaz folytatni kívánják az erőszakos elszlovákosítás már régóta megindított folyamatát. Válaszában Široký elvtárs közölte, hogy a tárgyalások során Révai elvtárs felvetette ezt a kérdést,440 ő annakidején ezt kivizsgáltatta és megállapította, hogy nem egy központi utasítás végrehajtása történt meg, mert ilyen központi utasítás nem volt, hanem egyrészt egy általános, mindenkire érvényes, a munkaerő-gazdálkodásról szóló rendelet végrehajtása történt meg, melynek során mindenkit, aki normálisan foglalkoztatva nem volt, beosztottak munkára, másrészt pedig egyes túlbuzgó alantas tisztviselők intézkedései alapján jártak el bizonyos helyeken. Ennek kapcsán felhívtam figyelmét arra, hogy ennek ellent látszik mondani az a körülmény, hogy majdnem egyrészt egész Szlovákia területén egy időben történtek meg 440 Az utalás a CSKP és az MDP vezető képviselőinek 1948. február 28-i prágai tárgyalásaira vonatkozik, amelyek során Rajk László - nem pedig Révai István - kifogást emelt többek között az ellen, hogy miközben a magyar tanítókat fizikai munkába állítják be, a magyar iskolákban szlovákok tanítanak. Az értekezletről készült feljegyzést közzétette Popély Árpád (szerk.): i. m. 163-167. p. 145
