Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

Meg kell továbbá vizsgálnunk az apparátus és a választott szervek egymáshoz való viszonyát is. A Csemadok életéből is fennáll az a fonák helyzet, hogy nem a választott szerv irányítja és ellenőrzi a fizetett apparátust, hanem fordítva. A fizetett apparátus olyan választmányi tagokat javasol, amelyekkel tudja, hogy együttműködése zavartalan lesz. Más szóval: a választott szervet úgy irányítja, ahogy jónak látja. így a választott szerv tevékenysége összezsugorodik a fizetett apparátus által előre elkészített javaslatokra való bólogatásra. így lehetséges az a nevetséges állapot, hogy a funkciók örökössé válnak, ami[n]t különösen a központi elnökségnél tapasztalhatjuk. Ezzel meggátolják, hogy új szín kerüljön a Csemadok munkájába, vagy hogy a mai szóval éljünk, nincs rotáció a vezető tisztségjekjben. Továbbá szinte megdöbbentő, de a KB tagjai között alig találni olyan egyént, aki a központi elnökségi funkcióján kívül még más Csemadok alap-, vagy járási szervekben működne. így azután csak természetes, hogy nem ismerheti a tagság problémáját s egyáltalán: hogyan és kiket képvisel, ha nincs közvetlen kapcsolatban azokkal az emberekkel, akik a Csemadok tagságát képezik. Hogy név szerint is felsoroljuk: Egri Viktor, Ing. Krocsány Dezső,133 Szabó Béla, Sziegl Ferenc,134 Vadkerty Katalin, Fábry István, Kosztankó Antal, Lőrincz Gyula, Mózsi Ferenc stb. Ezek közül egy sem vesz részt egy helyi csoport, vagy járási aktív tevékenységében sem. De ha a széleskörű vezetőséget nézzük, akkor ott is találunk sok nevet, akiknek egyáltalán semmi köze sincs a Csemadok munkájához, s maga sem tudja, hogyan került be a vezetőségbe. Ezeknek az embereknek többségét - elsősorban Lőrincz Gyulát - két évtizede nem láttuk a Kelet-szlovákiai kerületben egyetlen alkalommal sem, amikor komoly nemzetiségi problémát kellett megoldani.

Hogy egy apparátus és a választott szervek egymáshoz való viszonya nincs kellőképpen feldolgozva, az abból is világosan kitűnik, hogy például Kassán a járási konferencia nem választotta meg a volt járási titkárt a[z új] választási időre, de mivel a járás nem munkaadó, a központi titkárság a mai napig is alkalmazza a meg nem választott titkárt. Jó volna továbbá azon is elgondolkozni, hogy olyan vezetők, akik két évtizeden keresztül kompromittálták a mozgalmat, magukat nem vallják magyarnak - holott abból élnek, hogy magyarok - akik nem járatják magvar iskolába a gyermekeiket, pl. Varga János közp. titkár, Mózsi Ferenc közp. tanfelügyelő, Bertók Imre, a Nyugat-szlovákiai kerület tanfelügyelője stb., s így bizalmatlanságot keltenek a magyar iskolák létjogosultsága iránt, az ilyen rossz példaképre nincs szüksége a Csemadoknak s a mozgalmat ne járassa le, válasszon más hivatalt, ahol nem feltűnő gerinctelensége.

Fontos lenne tehát meghatározni a választott szerv légkörét, a nem utolsó sorban azt, hogy a választott szervben a funkciót hány éven át lehet ugyanazon személynek betölteni újraválasztás esetén. Nem utolsó sorban fontos az apparátus káderösszetételéről beszélni. Szinte lehetetlen állapot, hogy amikor mindenütt arra törekszünk, hogy megfelelő szakképzettségű, művelt emberek kerüljenek kulturális szervezeteink élére, addig a Csemadok apparátusában hiányos alapfokú műveltséggel mellesleg jól fizetett állásokat töltenek be oda nem megfelelő emberek. (A járási titkárok fizetése pl. 1700-2300 Kčs között van.) Ugyanez a helyzet a Csemadok központi titkárságánál is, ahová évek óta nem tudott bekerülni egyetlen főiskolát végzett ember sem. (Nagyon rö133 Az eredetiben tévesen Krocsányi András szerepel.

134 Az eredetiben tévesen Szingl Ferenc szerepei.

85