Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

kettőssége. De az már nem érdekelte a központi titkárságot, hogy van-e elegendő magyar tanonciskola, miért vonják össze a magyar középiskolákat szlovák igazgatóság alá, sőt maga is jóváhagyta azt. Azzal, hogy a Csemadok központi titkársága leszűkítette a szervezet ténykedését a népművelődési-népművészeti munkára, a Csemadok mint társadalmi szervezet megszűnt politikai tényező lenni. Mert ha csak ilyen tevékenységet fejt ki a Csemadok, akkor nincs semmi értelme fenntartani egy ilyen apparátust, hisz ugyanerre a munkára van az országos, ill. kerületi népmúvelődési központ, sokkal jobb káderellátottsággal, s megfelelő pénzügyi dotációval, s jogkörrel. Népszínműveket játszottak falvainkon és a városban azelőtt is, míg nem volt Csemadok, illetve ma is játszanak ott is, ahol nincs alapszervezetünk. így tehát mondjuk ki őszintén: nincs kellőképpen megindokolva a Csemadok létjogosultsága - ha csak ez volt a munkája, célja.

Lőrincz Gyula nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szerve a CSKP. A múltban sajnos más volt a gyakorlat és más volt az elmélet. A CSKP KB hiába hozta évek hosszú során az újabb és újabb határozatokat, mert ezek megrekedtek az ugyancsak kommunista emberek, a kerületi vagy járási titkárságok asztalfiókjaiban, s realizálásukkal már senki sem törődött. (Talán ezzel is lehet magyarázni azt, hogy a dél-szlovákiai magyarság, amely tudvalévőén kommunista beállítású volt, a párt életében az utóbbi években igen passzív szerepet játszott.)

A Csemadok szervezeti felépítése sem felel meg az adott helyzetnek. Van központi bizottsága, annak megfelelő titkársággal, van járási bizottsága ugyancsak titkársággal, és vannak helyi szervezetek. 1960-ban a kerületi bizottságokat és titkárságokat megszüntették. így egy igen fontos láncszem esett ki a szervezet életéből, és ezzel elvesztettük a kapcsolatot éppen a legilletékesebb szervekkel, a CSKP KB-val, a KNB-vel, a Kerületi Nemzeti Fronttal, s egyáltalán a kerületi szervekkel, sőt ezekben a szervekben nincs is képviseletünk. Fontos volna ezt a szervet újból visszaállítani, már csak azért is, hogy a járási szerveinket jobban lehessen irányítani, s a munkát koordinálni. Közvetlenebb kapcsolata lenne a kerületi, ill. a járási szervekkel, nagyobb lenne a közéleti súlya szervezetünknek. A központi titkárság megígérte annak idején, hogy instruktorokat küld a munka irányítására. Sajnos, ez csak ígéret maradt, mert ha ki is megy valahová a központi instruktor, nem annyira munka, mint inkább vendégeskedés jellege van a látogatásnak. Ugyanakkor még egyszer ki kell hangsúlyozni, hogy ezek az instruktorok nem pótolhatják a kerületi szerveket, mert a hivatalos fórumok felé nem tarthatnak] fenn álló jelleggel bíró kapcsolatot.

Ezt a felszámolási törekvést tehát nem tekinthetjük egyébként, mint bizonyos centralisztikus törekvésnek, amely a központi titkárság hatáskörét igyekezett kidomborítani. A hatalom összpontosítása, egy kézbe tömörítése, az állami dotációval való korlátlan lehetőségek kihasználása azt bizonyítja, hogy a szervezetünk belső életében is van mit változtatni a decemberi, ill. a januári párthatározatok szellemében. A járások nem önálló gazdasági egységek, csak a központi titkárság által jóváhagyott, s arra biztosított pénzügyi keretben dolgozhatnak. (A kassai járási titkárokat a járási rendezvényekből befolyt pénzből fizette a központi titkárság hónapokon keresztül.) Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak azokat a munkákat végezhetik, amit a központi titkárság jóváhagy, ill. jónak lát. Ha most még ehhez hozzászámítjuk, hogy a központi titkárságon is csak egy-két dolgozótól függ, hogy mit csináljanak, akkor világos lesz előttünk a Csemadok szervezetnek ez a tarthatatlan állapota. Nem beszélve arról, hogy így a járások aktivitása meg van kötve, s nem tud[nak] saját kezdeményezéséből kiindulva semmilyen akciót indítani.

84