Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
10 Kassa, 1968. március vége. A Csemadok Kassai Járási Bizottságának a szövetség megújhodását, rendkívüli közgyűlésének összehívását, érdekvédelmi szervezetté alakítását s a csehszlovákiai magyarságot kompromittáló vezetőinek lemondását sürgető állásfoglalása. A Csemadok JB-nak állásfoglalása a Szövetség munkájához Őszinte szóval Két évtized után ismét sorsdöntő, elhatároló időket élünk. Az ország népét az új, progresszív gondolatok foglalkoztatják, s úgy érezzük, hogy e történelmi vita során nekünk is hangot kell adni, az itt élő magyarságnak, arra nézve, hogyan képzeljük el további életünket, s az új helyzetnek megfelelően megtisztítsuk saját sorainkat azoktól az érőktől, amelyek akadályozták a fejlődést, távolítsuk el, s ezáltal megteremtsük az itt élő magyarság egyetlen érdekvédelmi szervezetének, a Csemadoknak további létjogosultságát. Azért tartjuk ezt fontosnak, mert még a mai napig nincs tökéletesen tisztázva küldetése, célja, hivatása. Az alapszabályzatban csak általános, ma már csak frázisként ható megállapítások vannak, nincs kialakított olyan határozott programja, amely a csehszlovákiai magyarságot teljes egészében magához vonná. A mai demokratizálódó folyamatnak megfelelően azt mondhatjuk: megérett az idő arra, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöböljük. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a Csemadok KB rövid időn belül országos konferenciát hívjon össze, ahol ezeket a hiányosságokat meg lehetne vitatni és kiküszöbölni. Az eddigi országos konferenciákon sokszor felvetődött az a kérdés, hogy a Csemadok érdekvédelmi szervezet-e vagy nem. Meg kell mondanunk, hogy [ajmelyik szervezet tagadja érdekvédelmi jellegét, az tagadja létjogosultságát is. Sajnos, ezt éppen a Csemadok országos elnöke hangsúlyozta legtöbbször, s ezzel nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy [az] értelmiségi emberek zöme elfordult attól a szervezettől, amelyik az ő érdeküket nem képviselte, vagy legalábbis nem volt hajlandó képviselni. Hisz, ha azt vesszük, érdekvédelmi szervezet a vadászok, halászok stb. szervezete, akkor miért nem érdekvédelmi szervezet a Csemadok? Már ki más képviselheti Csehszlovákiában a magyarságot, ha nem a Csemadok? Miért lett volna a múltban, de még ma is miért van erre szüksége? Azért, mert bármelyik szervet vesszük figyelembe, amelyik arra is van egyben hivatva, hogy a magyarsággal is, mint államalkotó réteggel törődjön (KNB, JNB, HNB, Forr. Szakszervezetek), egyik sem fejt ki olyan tevékenységet, hogy azzal meg lehetnénk elégedve. Sőt nagyon sokszor ezek a szervek is hangsúlyozzák, hogy: „ott van nektek a Csemadok!” A magyar nyelvterületen legtöbbször az iskolaügy terén marad fel az érdekvédelmi szükségszerűség, de éppen ezen a területen zárkózott el legjobban a segítség elől a központi titkárság. Lőrincz Gyulával az élen azt hangoztatták, hogy az iskolaügyben nem érdekvédelmi szerv a Csemadok. Ugyanakkor pedig, amikor a szlovák nyelvkurzusokat szervezték, ami önmagában még nem hiba - akkor a központi titkárság körlevélben adta feladatul a járási titkároknak, hogy hívják össze a magyar iskolák igazgatóit, s azokkal karöltve szervezzék meg a nyelvkurzusokat. Ebből kiviláglik a Csemadok központi titkárság megalkuvó 83
