Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
területén élő összes nemzetek és nemzetiségek jogai biztosítására, bárminemű megkülönböztetés nélkül, beleértve a kisebbségek jogai betartásának nemzetközi szavatolását. Ezért sem a múltban, sem a jelenben nincs helye jogainkról, ezek mennyiségéről, tartalmáról és ittlétünkről való vitának, még kevésbé az úr és alattvalója, a teljes joggal bíró és jogfosztottak, avagy az adakozók és koldusok, a könyöradományokat adók és élvezők közti alapon, hanem helyénvaló csakis és visszavonhatatlanul az egyenértékűségben, a teljesmértékű jogegyenlőség alapján létrejött tartós és közös együttműködés. a) Járási viszonylatban a demokrácia, mint az uralkodás formája - a többség akaratának mechanikus alkalmazása - lehetővé teszi az itt élő magyarság jogaiból való kiforgatását legális, demokratikus eszközökkel. A demokrácia és a joggyakorlat ilyen alapon nem nyújt reális védelmet, az egyenjogúság illuzórikus, semmisséget jelent és a teljes jogokkal bíró egyenjogúság a kisebbség létérdekeinek arcátlan megcsúfolása. b) Az önigazgatás és a nemzetiségek jogai bármely úton való megnyirbálása - a közügyek intézésében való hiányos részvétel a magyar dolgozók részéről - függetlenül ezek okaitól, nem vezet a társadalom és az állam megerősítéséhez. Előbb vagy utóbb létrehozza az alárendeltség a kisebbségi érzet pszichózisát, az idegenség érzetét váltja ki az államszervezetben és a félmegoldások provizórikus volta a bizonytalanság csírájává válik. Szerintünk elődeink „bűne“ szocialista rendszerünk társadalmi viszonyait nem mérgezheti meg örökre. Szocialista hazánkat építő szlovákok és magyarok mai nemzedéke nyíltan nézhet egymás szemébe. Jövőnket ne egymás kárára, hanem kölcsönös fejlődésünk biztosítása érdekében minden ügyeskedés nélkül építsük. Vegyünk végre egymásról tudomást, lássuk be az egymás mellett élés szükségességét és megváltoztathatatlanságát. A kiváltságok bármely burkolt formája a nemzetiségi kérdés rendezése terén köztársaságunkban már nemegyszer megbosszulta magát. Az 50 éve tartó félmegoldások egyetlen formája sem állta ki a történelmi próbát, s ezért minden mérlegelhető és felmérhető indokolás az önigazgatás kérdésének sürgős - igazságos megoldása szükségességét támasztja alá. III. 1. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a CSKP KB mindmáig néma maradt az itt élő magyarságjogos követeléseivel szemben - nézeteink ismertetésére sem a szlovák sajtó, televízió avagy a rádió nem reagált. Követeljük, hogy a CSKP KB nyilvánosan foglaljon állást mielőbb e kérdésben. Elítéljük Matej Lúčannak, az iskolaügyi megbízottnak „sörgyárkijelentését",115 s erre magyarázatot kérünk. 115 Matej Lúčan a magyar kisebbség által megfogalmazottakkal kapcsolatban jelentette ki egy 1968. március 19-i gyűlésen, hogy „a magyarok hét órakor kezdenek sörgyárat építeni és kilenc órakor már inni akarják az új sört”. 73
