Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
nyelv. Mivel a tanulók 50%[-a] magyar anyanyelvű, indokolt az önálló magyar nyelvű tanonciskola létesítése. c) A 60 000 magyar lakost számláló járásban csak egy magyar tanítási nyelvű általános középiskola van - ellentétben a 70 000 lakosra eső három szlovák nyelvű középiskolával. Emellett a magyar iskola évek óta tanteremhiánnyal küzd (a tanítás a város 4 különböző helyén lévő épületben: tanácsteremben, tanonciskolában, önsegéllyel épített provizóriumban folyik). d) Nincs biztosítva a középkáderek magyar nyelvű képzése, főként az egészségügy, a közgazdaság, a vegyipar stb. terén. e) Nincsenek magyar bölcsődék, sok magyar alapfokú iskola mellett nincs óvoda. Az összevont igazgatóságok hatással vannak a magyar iskolák fejlődésére. f) A közigazgatásban nem alkalmazzák a magyar iskolákban érettségizett diákokat, holott az alkalmazottak túlnyomó része nem rendelkezik középiskolai végzettséggel. g) Nincs biztosítva a műemlékek céltudatos védelme, a muzeális értékek gyűjtése és elhelyezése. h) A diákotthon hiánya hátráltatja a középiskolások tanulmányi előmenetelét, az általános iskolát végzettek érdeklődését a középiskola iránt, mivel 30-40 km[-es] körzetből kell naponta beutazniuk. i) Nincs betartva a hivatalokban a magyar nyelv használata, nincs biztosítva a magyar dolgozók magyar nyelvű szakmai továbbképzése a feliratok, emléktáblák és helységnevek kétnyelvű használata. A Belügyi Megbízotti Hivatal e téren tett intézkedései a magyar dolgozókkal nem voltak ismertetve, s így ezek hiányában jogaikkal nem is élhettek. 3. Nem felel meg a valóságnak az a hivatalos álláspont, amely bizonyítani szeretné, hogy járásunkban nemzetiségi téren már minden probléma megoldódott. Szükséges ezen a téren a járásban felméréséket végezni, s ezeket nyilvánosságra hozni. 4. A hazánkban élő magyarság jogi helyzetének megítélésénél abból az alapelvből kell kiindulni, hogy úgy, mint a köztársaság többi nemzetei és nemzetiségei, államalkotó elemei a köztársaságnak, nemzeti létüknél és emberi voltuknál fogva egyenlő jogi feltételek közt kell hogy éljenek, miszerint jogaik eredendően adva vannak, az állam létrejöttétől - kezdettől fogva léteznek és nem tehetők más nép vagy nemzet jóakaratától függővé. Nem a hűbéri rendszer modern változatáról, hanem semmi által és senki által nem korlátozott jogegyenlőségről van szó. Másképp mondva tehát nem adott, visszaadott jogokról, sérelmek eltávolításáról van szó, hanem az elemi emberi jogok tiszteletben tartásáról. Ha a jog nem más, mint a normák, szabályok összessége, melyek betartását az illető társadalom fejlődése szempontjából megfelelőeknek és előnyöseknek tart, melyek az állam által meghatározott formában nyilvánítják ki az uralkodó osztály akaratát, s melyek betartása hatalmi eszközökkel is kikényszeríthető, akkor önmagunk számára, akaratunk ellenére nem határozhatók meg a társadalmi jogviszonyok. Ezen okokból is alaptalan nemzeti létünk, emberi voltunk függővé tétele bárminemű hűségeskühöz a velünk egyenjogúakkal szemben. Már maga ez a tény olyan fokú alárendeltséget tükröz, mely elviselhetetlen és sértő a társadalom egyenjogú tagjai, egymásközti kölcsönös megértés, bizalom és együttműködés tartós megvalósítása terén. A Csehszlovák Köztársaság mint önálló állam megalakulásakor tiszteletben tartva ezeket az alapelveket, ünnepélyesen kinyilatkoztatta és kötelezte magát az új állam 72
