Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
2. Szervezeti intézkedések Ismeretes, hogy 1969 elején a szlovák kormányban külön miniszteri funkciót hoztak létre a nemzetiségi ügyek intézésére (Dobos László töltötte be), továbbá Nemzetiségi Tanácsot a kormányelnökség mellett mint a kormánytanácsadó szervét (szintén Dobos volt az elnöke) és a kormányelnöki hivatal keretén belül Nemzetiségi Titkárságot, mint operatív szervet (Tolvaj Bertalan vezeti). Hasonlóképen a Szlovák Nemzeti Tanácsban is létrehoztak egy Nemzetiségi Bizottságot a nemzetiségi képviselők közül (szlovák képviselők nélkül!).517 Sádovský elvtárs elmondta, hogy egy év tapasztalatai alapján az a megítélésük, hogy ezek a szervezeti formák korrigálásra szorulnak. Elismerte, hogy a nemzetiségi ügyek miniszteri tisztsége eleve formális meggondolás alapján született (hogy „valaki képviselje a magyar nemzetiséget a kormányban”). A nemzetiségi politika ugyanis nem lehet egy miniszter feladata. Ezért ezt a tisztséget megszüntették s helyette egy szaktárcát adtak magyar nemzetiségű miniszternek (Krocsány Dezső, munka- és szociálisügyi miniszter). Az elvi megfontoláson kívül Dobos személyével is problémák merültek fel: a szlovák kormánynak 1969-ben 20 millió Kčs tartalékkerete volt az elmaradt határmenti (nemcsak magyarlakta) területek fejlesztésének elősegítésére. Dobos addig mesterkedett, hogy végül teljesen egyedül és önállóan - de nem egészen felelősségteljesen - rendelkezett eszel a kerettel (erre támaszkodott a már említett ígérgetéseinél). Átszervezték a kormány Nemzetiségi Tanácsát is.518 Az eltávozott Dobos helyett Sádovský lett a tanács elnöke. A Tanácsnak 17 tagja van, ebből 8 (az elnökkel együtt 9) szlovák, 6 magyar és 3 ukrán. Alelnököket nem neveznek ki, ezzel a feladattal szükség esetén Sádovský esetenként bíz meg valakit. A Tanács összeállításánál Sádovský szerint törekedtek a helyes arányok kialakítására (9-6-3) illetve paritásra (9 szlovák - 9 nemzetiségi). A személyek kiválasztásánál alapvető szempontok voltak: politikai megbízhatóság, magas szakmai felkészültség, illetve hosszú politikai tapasztalat. Sádovský meggyőződését fejezte ki, hogy a Tanács ebben az összetételben eredményesen fog tudni működni. (A névsort mellékelem.519 Abban 3 név hiányzik, mert sem Dobossal nem számolnak, sem Mártákkal,520 ugyanis azt is le akarják váltani és az ukrán egyesületnek sincs még új elnöke.) Ugyancsak „helyére teszik” a Nemzetiségi Titkárságot is, amely - Sádovský szerint - Dobos és Tolvaj vezetésével külön minisztériummá kezdett kinőni a kormányelnökségen belül. (Utasításokat küldött a különböző minisztériumoknak, anyagokat kértek, 28-30 fős létszámot terveztek be stb.) Tolvaj Bertalan, a Titkárság jelenlegi vezetőjének leváltása is már eldöntött tény. Sádovský szerint nagy gondot okoz nekik utódjának kérdése. Szeretnék, ha magyar nemzetiségű kerülne a Titkárság élére, de nem találnak megfelelő jelöltet, ezért valószínűleg egy ukrán nemzetiségűvel fogják ezt a funkciót be517 Ez utóbbi téves megállapítás: az SZNT Nemzetiségi Bizottságának 14 magyar és 6 ukrán mellett 13 szlovák nemzetiségű tagja volt. 518 A Nemzetiségi Tanács átszervezéséről a szlovák kormány 1970. szeptember 30-án, az SZLKP KB Titkársága október 6-án határozott. (FKI, Nemzetiségi Tanács, 1. d., statútumok; SNA, ÚV KSS, k. 323, a.j. 51.) 519 A mellékletet nem közöljük. A Nemzetiségi Tanács magyar tagjai Lőrincz Gyula, Ferencz Dezső, Mag Gyula, Nyári István és Varga Ernő lettek. 520 Ján Mártákról, a Matica slovenská igazgatójáról van szó. 419
