Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták

tölteni (ilyen jelöltjük van). A Titkárság 6-7 munkatárssal a Tanács operatív szerve lesz, Sádovský közvetlen felügyelete és irányítása alatt s teljes mértékben be fog illeszkedni a kormányelnökség szervezetébe.

A közeljövőben ugyancsak átszervezésre kerül a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) Nemzetiségi Bizottsága is. Mint említettem, a Bizottság eddig csak nemzetiségi képviselőkből állt. Az elgondolás az, hogy ezt a Bizottságot is az arányosság, illetve paritás elvén kell felépíteni. Az elképzelések szerint 12 tagja lesz (6 szlovák, 4 magyar, 2 ukrán). E kérdés a SZNT legközelebbi ülésének napirendjére kerül.521

Megítélésem szerint a végrehajtott, illetve előkészületben lévő szervezeti módosítások pozitívan értékelhetők. Politikai-elvi jelentőségüket abban látom, hogy a szlovákok és a nemzetiségek elkülönülésére irányuló tendenciákat eredményesebben sikerül háttérbe szorítani, felszámolni és a kölcsönös közeledés, szoros együttműködés egészséges tendenciáját fogják erősíteni. Gyakorlati szempontból elősegíthetik a felesleges duplicitások kiküszöbölését, a bürokrácia túlburjánzását s ezáltal meggyorsulhat a különböző konkrét problémák, kérdések megoldása. Természetesen ezt a megítélésemet csak a további gyakorlat erősítheti vagy cáfolhatja meg.

3. Nemzetiségi törvény

1969. január 1-jén - a cseh-szlovák federációról szóló alkotmányjogi törvénnyel egyidejűleg - érvénybe lépett a nemzetiségekről szóló alkotmányjogi törvény is, amely a korábbinál jelentősen nagyobb jogokat biztosít a szlovákiai nemzetiségek számára, amelyeket azonban csak alapelvekben, nagy keretekben rögzített. Ezeket az alapelveket, széles kereteket a Szlovák Nemzeti Tanács által jóváhagyandó nemzetiségi törvényben kell konkrétan, részletesen meghatározni, tulajdonképpen ettől a törvénytől fog függni az alkotmányjogi törvény adta keretek konkrét tartalommal való kitöltésének a kérdése. E törvény kidolgozása, megtárgyalása és elfogadása azóta is késik. Igaz, hogy már több tervezet került kidolgozásra különböző munkacsoportok, bizottságok által, Sádovský szerint azonban egyik sem volt alkalmas arra, hogy a felsőbb szervek elé terjesszék. E tervezetek egyes magyar szerzői illetve társszerzői ebből olyan következtetéseket vonnak le, hogy a szlovák felső vezetés „vissza akar táncolni” az alkotmányjogi törvényben rögzített alapelvek gyakorlati realizálásától. Sádovský szerint viszont súlyos hiba lenne részükről felsőbb fórumok elé vinni egy olyan törvénytervezetet, amely eleve elutasításra lenne ítélve, mert azt a szerzők demagóg módon a nemzetiségek félrevezetésére használhatnák fel, azt mondva: „íme, mi akartuk, de a felső vezetés nem akarja”.

Anélkül, hogy tagadnánk a szubjektív megítélések, hozzáállások szerepét és jelentőségét, mégis úgy gondolom, hogy a késlekedés alapvető és döntő oka nem szubjektív, hanem objektív jellegű. Ismeretesek azok a körülmények, amelyek között a federációról szóló alkotmányjogi törvény megszületett (ahogy itt mondják: „túl forró tűvel öltötték össze”). A federációs törvényt is követnie kellett volna egy végrehajtási utasítás jellegű, ún. kompetenciós, hatásköri törvénynek, amely a federációs törvény elvi jellegű tételeit lett volna hivatva konkretizálni s amelynek kidolgozására és elfogadására - több ízben kitűzött ha521 Az SZNT önálló Nemzetiségi Bizottságát 1971. március 8-án megszüntették, s más bizottságokkal összevonva létrehozták a Nemzeti Bizottsági, Államigazgatási és Nemzetiségi Bizottságot. (Stenografická správa o schôdzkach Slovenskej národnej rady. V. volebné obdobie. 12. schôdzka. 8. marca 1971. Bratislava, Kancelária SNR, 1971, 70-74. p.)

420