Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
Gépelte: Tatár Iné. Készült: 5 példányban. 3 pld.: Központnak 1 pld. Saját Jelentésünkben mindenekelőtt azokról az információkról és értékelésekről számolunk be, amelyeket a CSEMADOK vezetőitől kaptunk. A CSEMADOK vezetése változatlanul a március 12-én elfogadott állásfoglalás alapján áll. Azt jónak, helyesnek tartják, annak megvalósítására törekszenek. Kosztanko481 járási titkár ezzel kapcsolatosan kijelentette, hogy ebben az állásfoglalásban reális követeléseket fogadtak el, tartalmában szocialistaellenes elem nincs. A probléma abban rejlett, hogy a CSEMADOK vezetése a készülő álláspontot nem vitatta meg a CSEMADOK vezetésének kommunista aktívájával és ennek következtében nem tudott kellően felkészülni az állásfoglalás megjelentetése utáni reagálásokra. A szlovák sajtó ebből az állásfoglalásból egyes részeket kiragadott tendenciózus beállításban ismertetett, és nacionalista túlzásoknak minősítette azokat. Az Új Szó és más magyar lapok részéről történt reagálások lényegében ugyanebben a hibába estek, és ez kölcsönös vádaskodássá fajult. Itt jegyzem meg azokat a véleményeket, miszerint a szlovákiai magyarság többségére az a jellemző, hogy helyeslik és támogatják a párt politikáját. Általános volt az a vélemény, hogy a kedélyek fokozatosan megnyugszanak. Néhány alkalommal említést tettek viszont arról, hogy megítélésük szerint fennáll a reális veszélye annak, hogy a járási és megyei küldöttkonferenciákon különösen ott, ahol szlovákok vannak többségben, a magyar kongresszusi küldötteket nem választják meg. Ahol pedig megválasztják, ott várható, hogy teljesen ismeretlen emberek kerülnek a küldöttek közé. A CSEMADOK vezetői folyamatos tárgyalásokat folytatnak Bratislavában és Prágában. A föderatív elrendeződés kérdésével foglalkozó Husák-féle bizottságnak van egy nemzetiségi albizottsága, amelynek Szabó Rezső tagja, de minden ülésen részt vesz Dobos László is. Az eddigi tárgyalások azt mutatják, hogy csak kompromisszumos megoldások várhatók. Ebben a nemzetiségi albizottságban szlovák részről részt vesznek olyan személyek is mint Okáli, Pavlik, Falt’an, akik a felszabadulást követően eléggé exponálták magukat a magyarok elleni intézkedésekben és ma is a legerőteljesebben ellenzik a magyar nemzetiség követeléseinek teljes mértékű kielégítését. Problémáik megértése tekintetében a legnagyobb megértést maga Husák elvtárs tanúsítja. A CSEMADOK vezetőinek helyzetét megnehezíti az, hogy megfelelő szakemberhiányában szenvednek, amelynek következtében különösen jogi vonatkozásban érvelésük nem eléggé hatásos. Megnehezíti a nemzetiségi kérdés rendezésével kapcsolatos tárgyalások előrehaladását az, hogy az ukrán nemzetiségi szervezet vezetése nem egységes, különböző csoportokra szakadtak, amelynek következtében állandóan változtatják elképzeléseiket. Az eddigi tárgyalások során a következő kérdésekben alakult ki előzetes egyetértés: 1. A Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetét, egyenjogúságát egy alkotmányjogi törvényben kell lefektetni. 481 Az eredeti dokumentumban: Kostanko. 394
