Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták

onalista szónokokat bírtak meg, akik nem korlátozódtak a Matica tényleges küldetésének népszerűsítésére, hanem durva magyarellenes kirohanásokkal és vádaskodásokkal igyekeztek népszerűségre tenni szert a szlovákok között. A szónokok közül különösen D. Okáli irritálja a magyar lakosságot, akit úgy tartanak nyilván, mint az 1945-47-es években lefolyt magyarellenes üldöztetések egyik fő szervezőjét, s aki nemcsak a Matica-gyűléseken, hanem a sajtóban is bebizonyította, hogy magatartása, nacionalista szemlélete azóta mit sem változott.

A Matica alakuló gyűléseiről határozatok özönével árasztják el nemcsak a sajtót, hanem szlovák párt- és állami szerveket is, amelyekben „bizonyítják" a szlovákok magyarok által való „elnyomását, megfélemlítését, terrorizálását”, s tiltakoznak ez ellen. Jellemző az ilyen tiltakozó határozatokra, hogy azok egy részét egyforma szövegű sokszorosított nyomtatványokon terjesztették a különböző falvakban élő szlovákok között aláírás céljából, tehát függetlenül attól, hogy az adott faluban milyen volt a helyzet, az előre gyártott tiltakozások özönlöttek a központi szervekhez. A Matica kassai szervezetének alakuló gyűlésén a magyarellenes hangulatot annyira felszították, hogy követelték Rákóczi emléktáblájának és más „magyar nacionalizmust, sovinizmust tápláló emlékek” eltávolítását.

Aggasztó az is, hogy - értesüléseim szerint - a Matica járási szervezeteinek élére, vezetőségeibe számos olyan nacionalista beállítottságú személy kerül - köztük számos pap -, akiktől a jövőben sem várható egészséges, őszinte együttműködési, közeledési igyekezet. Ezeknek a személyeknek a vezetőségbe való juttatása érdekében egyes alakuló gyűléseken (pl. Kassán) még a titkos vezetőségválasztás eredményeinek meghamisításától sem riadtak vissza.

További ilyen aktív tényező a főiskolai ifjúság. (A devini és a bradlói rendezvényekről előző postában beszámoltam.) Május 9-10-11-én a bratislavai főiskolások „nagy nemzeti menetelést" szerveztek a dél-szlovákiai vegyes nemzetiségű községekbe. Igaz, hogy a „nagy menetelésre” mindössze 36-an gyűltek össze, de ahhoz elegen voltak, hogy a szlovák zászlók és címerek „fedezete” alatt, magyarellenes jelszavak („Na Slovensku po slovensky - Szlovákiában szlovákul", „Magyarok a Dunán túlra”, stb.) hangoztatásával a magyar lakosság általános és jogos felháborodását váltsák ki. Incidensekre, öszszetűzésekre ugyan nem került sor, de rendkívül elmérgesítette a hangulatot. Különösen miután egyes újságírók az egész menetelést nagy „nemzeti akcióként” értékelték, a résztvevőkről, mint nemzeti hősökről írtak. Ugyanakkor a szlovák vezetők legtöbbje úgy nyilatkozott beszélgetéseink során, hogy helytelen volt megengedni ezt az akciót, mert joggal provokálta a magyar lakosságot. A menetben résztvevők jelezték, hogy több ezres részvétellel meg fogják ismételni menetelésüket a közeljövőben. Szlovák pártvezetők viszont azt mondják, hogy ezt már nem fogják engedélyezni nekik.

A másik oldalt, az itteni magyar nemzetiség magatartását illetően elsősorban az állapítható meg, hogy aktivitása nem csökken. Ez az aktivitás igen széles skálájú, magában foglalja a jogos, helyes, reális észrevételeket, igényeket, a jóhiszemű, de irreális elképzeléseket, követeléseket és a szélsőséges, sőt provokatív, nacionalista megnyilvánulásokat egyaránt. Ezen aktivitás főbb vonásai:- az Olšinský, Gáfrik, Okáli-féle magyarellenes nacionalista cikkek határozott, marxista-leninista érvekkel alátámasztott visszautasítása és elítélése az itteni magyar sajtóban;- a magyar nemzetiség ellen felhozott vádak (nacionalizmus, sovinizmus, irredentizmus, stb.) határozott visszautasítása mind a sajtóban, mind a különböző gyűléseken;

391