Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
- Követelik, hogy a szlovák nyelvet az összes hivatalba vezessék be mint hivatalos állami nyelvet. A kétnyelvűség elvének azt a részét hangsúlyozzák, hogy a magyarok tanuljanak meg szlovákul.- Elképzelhetetlen abszurdumnak tartják, hogy Szlovákiában, saját hazájukban a szlovákok „kisebbségi helyzetbe" kerüljenek. (Figyelembe kell venni, hogy Dél-Szlovákia 452 falujában a magyar ajkú lakosság több mint 50%-ottesz ki, tehát többségben van.)- Tiltakoznak az ellen, hogy az itteni magyar sajtó magyar helységelnevezéseket használ - Kassa, Pozsony, stb. -, ezt nacionalista, soviniszta megnyilvánulásként értékelik. Ennek kapcsán javaslom, hogy otthoni sajtónk - különösen a pártsajtó - legalábbis Bratislava esetében ne használja a Pozsony elnevezést, mert erre, Szlovákia fó'városáról lévén szó, itt nagyon érzékenyek a jóhiszemű és jóindulatú emberek is.- Sérelmesnek tartják a helyi szervekben dolgozó funkcionáriusok összetételét, azt állítva, hogy a szlovákok nincsenek arányosan, megfelelően képviselve. Ez valójában egy igen bonyolult kérdés. Amennyiben a hivatalos nemzetiségi hovatartozás alapján vizsgáljuk, úgy az a helyzet, hogy pl. a Dunaszerdahelyi járásban, ahol a lakosság 83-87%-a magyar nemzetiségű, a funkcionáriusok 70%-a szlovák. Ezek között azonban számos „reszlovakizált” van, akiket a szlovákok sem tekintenek szlovákoknak. így ezen a téren a legközelebbi népszámlálásig, amely ezeket a torzításokat kiküszöbölheti, ténylegesen objektív felmérést, kimutatást nagyon nehéz készíteni.- Azt állítják, hogy az itteni magyaroknak máris több joguk van, mint amennyi akár egy autonómia esetén is járna nekik (Smená V. 19.).- Észrevételezik, hogy míg a szlovák illetékes kulturális szervek elhanyagolják a délen élő szlovákok nemzeti-kulturális igényeinek kielégítését, addig a Magyar Népköztársaságból „soha nem látott számban” érkeznek vendégszereplésre különböző magyar kulturális együttesek (Večerník V. 16.), köztük élenjáró művészek alig 800,- Kčs honoráriumért (Pravda V. 17.). A cikkíró felveti a kérdést, vajon ezek a művészek a nemzeti ügy iránti odaadásból jönnek el ilyen csekély dQazásért, vagy a különbségre szubvenciós fedezet áll-e rendelkezésre, s ha igen, hol?- Ismételten visszatérő követelés a reciprocitás elve, hogy az itteni magyarok csak anynyi jogot kapjanak, amennyit a szlovákok (200-300 ezret emlegetnek) Magyarországon. Ezzel kapcsolatban eléggé nyíltan fejeznek ki olyan véleményeket, hogy a Magyar Népköztársaságban megsértik a marxista-leninista nemzetiségi politika elveit. Követelik, hogy csehszlovák részről felső párt- és állami szinten hivatalosan vessék fel ezt a kérdést.- A magyar nemzetiséget követelései miatt sommásan nacionalizmussal, sovinizmussal, irredentizmussal vádolják.- Az előállott helyzetért a Csemadokot és az Új Szót teszik felelőssé, úgy állítva be a kérdést, hogy amíg a Csemadok nem hozta nyilvánosságra határozatát - méghozzá március 15-én, amit szintén tendenciózusnak tartanak - és nem indított el agitációt a magyar nemzetiség soraiban, addig nem voltak ilyen problémák. Különösen élesen támadják személy szerint Lőrincz elvtársat; nacionalizmussal, sovinizmussal, irredentizmussal, szlovákellenes uszítással vádolva és leváltását követelve. A különböző rendezvények közül - amelyekről a szlovák sajtó szintén tendenciózusan tudósít - elsősorban a Matica slovenská járási szervezeteinek alakuló gyűlései azok, amelyeket legtöbb esetben fórumként használnak fel a magyarellenes hangulat szitására, fokozására. Önmagában a Matica-gyűlések nem váltanának ki ellenséges érzelmeket a magyarok között, viszont a legtöbb ilyen gyűlésre közismerten szlovák naci390
