Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták

- Pecho elvtárs, a SZLKP KB (ideológiai) titkára a nyitrai főiskolások március 22-i ér­tekezletén lényegében azzal utasította vissza a magyar főiskolások követeléseit, hogy Magyarországon még ilyen jogok sincsenek biztosítva az ottani szlovákok számára;- Lúőan iskolaügyi megbízott ugyanezen az értekezleten lényegében úgy válaszolt: „mit akarnak a magyarok, nincsenek meg az összes polgári jogaik?”;- Sádovský elvtárs, a CSKP KB titkára egy ugyancsak Nyitrán április 26-án tartott nyilvános gyűlésén kb. 1000 résztvevő előtt - és óriási tapssal fogadva - kijelentette, hogy az itteni magyar vezetőknek és szervezeteknek uszítás helvett inkább a közeledés útjának keresésén kellene fáradozniuk (bár hozzátette, hogy bizonyos „rendezésre” ezen a téren is szükség lesz). Hasonló példát még többet lehetne idézni, de még a pozitívabb hozzáállások is csak odáig terjedtek, hogy „a magyaroknak egyelőre várniok kellene, amíg meg lesz a fede­­ráció, utána majd sorra kerülhetnek”. Nem foglaltak pozitív álláspontot - vagy legfeljebb csak általánosságban - a SZLKP kerületi konferenciái sem. A nyugat-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületi konferenci­ákon egyaránt éles támadások érték a Csemadokot és személy szerint Lőrincz elvtár­sat. Bratislavában e támadásokat csak Ferencei elvtárs, a dunaszerdahelyi járási párt­­bizottság első titkára utasította vissza. A közép-szlovákiai (besztercebányai) konferenci­án az egyik küldött a szlovák lakosság között elterjedt, sokszor szándékosan, tudato­san elferdített hírek alapján kijelentette: „ha valakinek nem tetszik az együttélés, fogja magát és költözzön el”. Miután a konferencián részt vett központi pártküldöttségnek Lőrincz elvtárs is tagja volt, a konferencia küldöttei javaslatára Lőrincz elvtárs külön fel­szólalt és megmagyarázta mi a helyzet ezen a téren. Ennek alapján a konferencia kül­döttei közül többen felálltak és bizalmukról biztosították Lőrinczet. A konferencia olyan határozatot hozott, hogy a Smer, a közép-szlovákiai PB470 lapja szó szerint közölje Lőrincz elvtárs hozzászólását. Ennek ellenére a Smer április 29-i számában a teljes hoz­zászólás leközlése helyett csak egy rövid interjút közölt Lőrincz elvtárssal, amely a kér­déskomplexumnak csak igen kevés vonatkozásaira térhetett ki. A szlovák magatartás rendkívül feszült helyzet kialakulásához vezetett, a vegyes nemzetiségű területeken, éles reagálásokat váltott ki a Csemadok és az Új Szó szer­kesztősége fiatalabb tagjai között, de általában az itteni magyar értelmiségnél is. Dé­nes Ferenc elvtárs pl. már gyakorlatilag nem tölti be az Új Szó főszerkesztői tisztségét, mert a szerkesztőség többi tagja azzal az indokolással, hogy Dénes nem hajlandó kö­vetkezetesen és határozottan képviselni a magyar nemzetiség érdekeit és szembesze­gülni a szlovák nacionalista megnyilvánulásokkal, megtagadta a vele való együttműkö­dést. Az Új Szó azóta több cikkben utasította vissza rendkívül élesen és határozottan a szlovák sajtóban (Kultúrny život, Roľnícke noviny, Predvoj,471 Smená) megjelent rágalma­zó, magyarellenes cikkeket. A Csemadok Központi Bizottságában értesüléseim szerint eddig sikerült biztosítani a vi­szonylagos nyugalmat, de - különösen a fiatalabbak részéről - ott is egyre erőteljesebben jelentkeznek radikálisabb hangok és törekvések. Lőrincz elvtárs helyzete sem mondható szilárdnak, elsősorban a Csemadok KB-n belül érik támadások, bár a vidéki szervezetek ál­lítólag támogatják és kiállnak mellette. Lőrincz eléggé elkeseredett hangulatban van első­470 pártbizottság. 471 Predvoj - utólag kézzel a sor fölé írva. 386

Next

/
Thumbnails
Contents