Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
- Pecho elvtárs, a SZLKP KB (ideológiai) titkára a nyitrai főiskolások március 22-i értekezletén lényegében azzal utasította vissza a magyar főiskolások követeléseit, hogy Magyarországon még ilyen jogok sincsenek biztosítva az ottani szlovákok számára;- Lúőan iskolaügyi megbízott ugyanezen az értekezleten lényegében úgy válaszolt: „mit akarnak a magyarok, nincsenek meg az összes polgári jogaik?”;- Sádovský elvtárs, a CSKP KB titkára egy ugyancsak Nyitrán április 26-án tartott nyilvános gyűlésén kb. 1000 résztvevő előtt - és óriási tapssal fogadva - kijelentette, hogy az itteni magyar vezetőknek és szervezeteknek uszítás helvett inkább a közeledés útjának keresésén kellene fáradozniuk (bár hozzátette, hogy bizonyos „rendezésre” ezen a téren is szükség lesz). Hasonló példát még többet lehetne idézni, de még a pozitívabb hozzáállások is csak odáig terjedtek, hogy „a magyaroknak egyelőre várniok kellene, amíg meg lesz a federáció, utána majd sorra kerülhetnek”. Nem foglaltak pozitív álláspontot - vagy legfeljebb csak általánosságban - a SZLKP kerületi konferenciái sem. A nyugat-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületi konferenciákon egyaránt éles támadások érték a Csemadokot és személy szerint Lőrincz elvtársat. Bratislavában e támadásokat csak Ferencei elvtárs, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság első titkára utasította vissza. A közép-szlovákiai (besztercebányai) konferencián az egyik küldött a szlovák lakosság között elterjedt, sokszor szándékosan, tudatosan elferdített hírek alapján kijelentette: „ha valakinek nem tetszik az együttélés, fogja magát és költözzön el”. Miután a konferencián részt vett központi pártküldöttségnek Lőrincz elvtárs is tagja volt, a konferencia küldöttei javaslatára Lőrincz elvtárs külön felszólalt és megmagyarázta mi a helyzet ezen a téren. Ennek alapján a konferencia küldöttei közül többen felálltak és bizalmukról biztosították Lőrinczet. A konferencia olyan határozatot hozott, hogy a Smer, a közép-szlovákiai PB470 lapja szó szerint közölje Lőrincz elvtárs hozzászólását. Ennek ellenére a Smer április 29-i számában a teljes hozzászólás leközlése helyett csak egy rövid interjút közölt Lőrincz elvtárssal, amely a kérdéskomplexumnak csak igen kevés vonatkozásaira térhetett ki. A szlovák magatartás rendkívül feszült helyzet kialakulásához vezetett, a vegyes nemzetiségű területeken, éles reagálásokat váltott ki a Csemadok és az Új Szó szerkesztősége fiatalabb tagjai között, de általában az itteni magyar értelmiségnél is. Dénes Ferenc elvtárs pl. már gyakorlatilag nem tölti be az Új Szó főszerkesztői tisztségét, mert a szerkesztőség többi tagja azzal az indokolással, hogy Dénes nem hajlandó következetesen és határozottan képviselni a magyar nemzetiség érdekeit és szembeszegülni a szlovák nacionalista megnyilvánulásokkal, megtagadta a vele való együttműködést. Az Új Szó azóta több cikkben utasította vissza rendkívül élesen és határozottan a szlovák sajtóban (Kultúrny život, Roľnícke noviny, Predvoj,471 Smená) megjelent rágalmazó, magyarellenes cikkeket. A Csemadok Központi Bizottságában értesüléseim szerint eddig sikerült biztosítani a viszonylagos nyugalmat, de - különösen a fiatalabbak részéről - ott is egyre erőteljesebben jelentkeznek radikálisabb hangok és törekvések. Lőrincz elvtárs helyzete sem mondható szilárdnak, elsősorban a Csemadok KB-n belül érik támadások, bár a vidéki szervezetek állítólag támogatják és kiállnak mellette. Lőrincz eléggé elkeseredett hangulatban van első470 pártbizottság. 471 Predvoj - utólag kézzel a sor fölé írva. 386
