Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták

vák sajtó egészére az jellemző, hogy egyrészt a Csemadok javaslatainak tudatos és szándékos agyonhallgatásával - ez megbízható értesüléseim szerint a szlovák felső pártvezetés intenciója alapján történik - másrészt egyes túlkapások, irreális követelések kiemelésével, a Csemadok-vezetők nyilatkozataiból tendenciózusan kiragadott idézetekkel (pl. Lőrincz elvtárs március 27-én Új Szóban megjelent interjújából), továbbá rosszindulatú, általában az itteni magyar nemzetiség ellen irányuló cikkekkel (Olšinský, Gáfrik)469 általános magyarellenes hangulatot keltsenek (mintha a magyarok a köztársaság szétverésére törekednének) és így lejárassák a szlovák közvélemény előtt a helyes, jogos követeléseket is.

A szlovák sajtóban megjelent cikkek, amelyek egy részét magyar fordításban folyamatosan felterjesztettem, másik (csak kirívó) részét mellékelem, világosan mutatják, hogy egy szervezett kampányról van szó, nem egyes személyek egyéni, szubjektív megnyilatkozásairól. E kampány során azt igyekeznek bizonyítani, hogy Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein nem is annyira a magyar nemzetiség helyzetén kell javítani, hanem az ott élő, (többségükben annakidején Magyarországról áttelepült) szlovákok helyzetén, akik az utolsó 20 évben és jelenleg is rendkívül erős nemzeti elnyomásnak, erőszakos magyarosításnak vannak kitéve. (!)

A sajtókampányban fő teret kap a Matica slovenská, illetve helyi szervezeteinek, klubjainak újjáalakítása elsősorban Dél-Szlovákiában, a vegyesen lakott nemzetiségi területeken. E szervezet és klubok fő feladatául az ott élő szlovákok nemzeti öntudatának és kultúrájának ápolását, a szlovákok nemzeti érdekeinek védelmét tűzik feladatul. A sajtóhoz, központi párt- és állami szervekhez küldött határozatokban nacionalista uszítással vádolják a Csemadokot és vezetőit, elsősorban Lőrincz elvtársat és követelik:- a hivatalos szlovák nemzetiségi politika olyan értelmű megváltoztatását, hogy az jobban védje a magyarlakta területen lakó szlovákok nemzeti érdekeit:- a szlovák nyelvnek mint hivatalos nyelvnek törvény útján való előírását és bevezetését [a] hivatalokban (tehát a kétnyelvűség megszüntetését):- minden rendelkezésre álló hírközlési eszközzel tájékoztatni a szlovák közvéleményt a magyarlakta vidékeken élő szlovákok „súlyos” helyzetéről;- a reciprocitás elvének állami szinten történő érvényesítését az itteni magyar, illetve a magyarországi szlovák nemzetiség részére biztosítandó jogokat és lehetőségeket illetően.

(Megbízható értesüléseim szerint a Matica slovenská helyi szervezeteinek elsősorban Dél-Szlovákiában siettetett létrehozása sem egészen spontán helyi kezdeményezésből indult ki, hanem központi sugalmazásra.)

A szlovák felső párt- és állami vezetés hozzáállása: a Csemadok, illetve a magyar nemzetiség által felvetett javaslatokat, követeléseket általában irreálisnak, túlzottnak és jogtalannak tartják. Ezt a beszélgetések alapján leszűrt tapasztalatok mellett a következő tények is bizonyítják:- A szlovák sajtó (a sajtószabadság ellenére is „irányított”) hallgatása;- A SZLKP KB Elnöksége azóta sem tárgyalta meg ezt a kérdést;- Bil’ak elvtárs a SZLKP KB I. titkára, Lőrincz elvtársnak erre vonatkozó észrevételeire kiragadott extrém, irreális követelések, túlkapások, szélsőségek példálódzásával válaszol;

469 Az eredeti dokumentumban: Olsinszki, Gráfik.

385